Ride the dark side, search the Soulside!

Lélek szféra

Egyéb

Bakker...

Előjött a cinikusabbik énem, ezért a tüneményes írásnak a másik felét is ízekre cincálom. Ezúttal nemcsak szuicid szemszögből.

Egyébként felmerült bennem a gondolat: szerző magyar anyanyelvű-e egyáltalán? Ha igen: respekt, hogy próbálkozik magyarul megértetni magát. Ha igen: régóta ismert tény, hogy nem mindenki tudhat magyarul, akinek ez az anyanyelve.


Még pár saját gondolat.


Informatikus vagyok . Nekem az ember olyan, mint egy számítógép. A gondolat olyan, mint program, ami a gépen fut. Az öngyilkosság gondolata olyan, mint a vírus. A számítógépről le lehet törölni a vírust, az ember nem felejt. Úgy is lehet, hogy ott van a program, de nem futtatjuk. Futtatunk helyette épkézláb programokat, és nem jut neki kapacitás.


Te informatikus, részeg voltál, amikor ezt írtad, vagy nagyon az idegeidre ment valami 0.0-ás júzer, hogy kikapcsolt az agyad és alapvető dolgokra nem jutott kapacitás? Én csak egy wannabe vagyok, roppantul kezdő, de annyit azért még nekem sem sikerült soha innom, hogy ilyen fogalmi zavaraim legyenek szakmai téren.

Az ember, a jó égnek hála, nem olyan, mint a számítógép. A számítógép valójában buta, alapvetően csak “1″ és “0″ információkat ért meg, és az ember intelligenciája szükséges ahhoz, hogy rávegye ezt az ostoba gépet: tegye, amit elvárunk tőle. Det heter programmering.
A gondolatot programnak tekinted? Mire gondolsz? Felhasználói alkalmazásra, vagy a háttérben futó démonra? Root jogosultságokkal?

Tudod, vírusnak—tágabb értelemben véve: malware-nek—azt nevezzük, amely a felhasználó tudta és szándéka nélkül települt, és anélkül futtatja önmagát, hogy ehhez az emb… felhasználó közreműködése szükséges lett volna.

“A számítógépről le lehet törölni a vírust, az ember nem felejt.”—Gratulálok, ez első osztályú ön-tökönbökés volt. Akarom mondani, az előző állításodat, mely szerint az ember olyan, mint a gép, csaptad agyon. Ügyeeeees. (Kérlek, ne haragudj a cinizmusért. Értékelem a jó szándékodat, de benyomásaim szerint a jó szándékoddal elképesztő mértékű tudatlanság párosul, valamint a beleélés teljes hiánya. Az emiatti dühömet pedig szarkazmussal és iróniával szublimálom egy—számomra elviselhetőbb—szintre.)

Te nagyokos! Hallottál már életedben olyan esetről, hogy “épkézláb” alkalmazásokat futtatva a malware-nek esélye sincsen? Jajistenem. Ismerem a saját korlátaimat, tudom, hogy én is lehetnék értelmesebb, de EKKORA eget verő ökörséget… mondd, sokat kellett gyúrnod, míg egy ilyen agyrogyott gyíkságot ki tudtál találni?
Tudod, mit csinálnék Veled szívem szerint?… Ugye tudod?… Nem tudod?… Leültetnélek egy BSD, vagy Linux terminál elé, ahol semmi más nincsen, csak egy login prompt (GUI nincs, megspórolsz egy “Kommando finnes ikke” üzenetet, ha nem is próbálkozol startx-szel), és addig nem állhatsz fel (na jó, mosdóba, vagy kávézni/cigarettázni/csokiautomatát kifosztani azért kimehetsz, szadista nem vagyok), amíg nem jelentkeztél be eftépé klienssel a tárhelyedre (tudod a portszámot? tudod az FTP címet? tudsz ugrabugrálni a könyvtáraid között?), meg nem nyitottad azt a szép steril zöld file-t víájban, és át nem szerkesztetted a benne olvasható éktelen baromságot valami konstruktívabb szöveggé. Tényleg nem akarok szemétkedni: használhatsz man page-et, vagy lynx-en keresztül a webről is puskázhatsz! Na? Szeretném, ha megértenéd: nem vagyok irántad rosszindulattal, viszont butaság tekintetében sikeresen űbereltél még engem is, és ez vért kíván. Micsoda dolog, hogy nem én vagyok a legértelmetlenebb?!

Most, hogy megtárgyaltuk, hogyan tökted bökön saját magadat szakmailag, nézzük a lelki fröccsöd második felét. (Amíg ezt írom, nyugodtan kiugorhatsz egy testi fröccsért a sarki kricsmibe, biztosan szükséged van rá azután, hogy az előző bekezdésben felvázolt feladatot sikerült megoldanod :})

Most azt hiszed, hogy megteszed, ezzel megoldódnak a problémák. Azt hiszed, hogy ha a saját életed ellen törsz, azzal magadnak ártasz.


Snakker du ungarsk? Na jó… bocsi, ez az én hibám, két nyelven gondolkodok, és többnyire 1:1 arányban fogalmazok pocsékul magyarul és norvégul. Emellé—illetve: emiatt—mindig azt hiszem, hogy aki pocsékul ír magyarul, az ugyanúgy kétnyelvű, mint én. Det beklager jeg.

Na, offolást befejezve: magyarul ezt úgy mondjuk, hogy “most azt hiszed, hogy HA megteszed, ezzel megoldódnak a problémák.”
Egyébként nem tudom, mire alapozod a feltételezést, illetve meggyőződést, hogy én éppen ezt hiszem.
Meglepődsz, ha azt mondom: valami egészen mást hiszek? Például azt hiszem, hogy járnod kellene az Ashspace-re, az A.S.H.-re, illetve az A.S.M.-re, és el kellene gondolkoznod az ott olvasottakon, méghozzá ítélkezés vagy önjelölt jóakarás nélkül. Sok más dolgot is hiszek, de ezek nem tartoznak szorosabban véve ennek az irománynak a témájához.

Megsúgom: nem hiszem azt, hogy “ártok” önmagamnak azzal, ha a saját életem ellen török. Ha azt feltételezed, hogy egy öngyilkos hangulatokkal küszködő személy így áll hozzá, akkor vélhetően a jó életben soha nem éltél át ekte szuicid krízist. Aki komolyan, átélten öngyilkos hangulatban van, az nem “azt hiszi”, hanem teljes komolysággal meg van győződve arról: mindenkinek csak jobb lenne azzal, ha ő maga nem lenne. (Esetleg már amiatt is önvádat érez, hogy nem született halva, vagy nem abortálódott el spontán.)

No meg a szüleidnek. Életük végéig gyötörni fogja őket a gondolat, hogy valamit elrontottak, hogy ők a felelősek.

Igen, ez tényleg valószínű. Gyakran van is oka, valóságalapja annak, hogy így érezzenek. Ez természetesen nem jelent egyet azzal, hogy bűnbaknak kellene őket megtenni—egy öngyilkosság esetén rendszerint sokan vannak, akik hozzátettek a történésekhez, de senkire nem lehet—és nem is lenne helyes—rámutatni: Ő tehet róla!

Nem egy napig fognak gyászolni, nem egy évig: életük végéig boldogtalanok lesznek.

Ez tény. Csakugyan kevés egy élet ahhoz, hogy egy szülő túltegye magát a gyereke halálán, még kevésbé ahhoz, hogy a gyereke erőszakos halálán tegye magát túl.

Tényleg ekkorát vétettek, hogy örök boldogtalanságot érdemelnek?

Tényleg nem érted, hogy aki komolyan szuicid, attól már réges-rég távol áll, hogy bárkit is “meg akarjon büntetni” a saját öngyilkossága által?

Ha van testvéred, ő sem ússza meg.

Ha ennyire nem ismered a szuicidológia szakirodalmat, hogy nem tudod: érdekes módon az egykék ritkábban lesznek öngyilkosok, mint azok, akiknek van testvérük, akkor miért nem mész inkább linuxozni? Én is mindig ezt csinálom. Ha már komolyan nem bírom tovább, akkor megyek és marháskodok egyet a parancssorral, ettől rendszerint nagyon gyorsan megnyugszok.

A szüleid boldogtalansága veszekedésekbe, esetleg válásba torkollik, és a testvéred egy csonka, abnormális családban nő fel. Ő is kiérdemelte ezt?

Bocsánat a trágárságért, de honnan a keserves mindenható úristen csillagszórós, holdkóros faszából feltételezel bármilyen konkrétumot annak az ismeretlen embernek a családi hátterében, akit éppen meg készülsz váltani?
Sok szuicid van, akik alapból azért lettek öngyilkos hajlamúak, mert csonka családban nőttek fel, vagy eleve boldogtalan, veszekedésekkel terhelt környezetben kellett élniük (esetenként konkrétan túlélniük az életet) és önmagukat okolták azért, hogy otthon milyen helyzet van.
Láthatóan nulla empátiával viszonyulsz az egész kérdéshez.
Benyomásaim szerint nem érted: az öngyilkos lelkiállapotot elsősorban az idézi elő, hogy az illető rendkívüli módon beszűkült érzelmileg és lelkileg, önmagát tekinti a problémák forrásának és okának, rendszerint inadekvát bűntudatot, dühöt, szégyent és lelkifurdalást érez. Ez motiválja arra, hogy végezni akarjon önmagával. Ezek nélkül a szélsőségesen és irracionálisan negatív érzések nélkül könnyedén megtehetné, hogy új életet kezdjen.

Nagyszüleid? Belegondoltál a helyzetükbe?

Érzelmi húrokat pengetni sajnos veszett fejsze nyele, ha valaki ennyire durva lelkiállapotban van. Továbbá nem helyes az általánosítás.
Megsúgom: beszélgettem olyan szuiciddal, akinek a legjobb barátja a nagymuterja volt, és ő konkrétan azért akart meghalni, hogy a szeretett nagyi után menjen…

Hogy éreznéd magad, ha az unokád öngyilkos lenne? Meg az összes többi ismerősöd.

Ha az unokám MEG az összes többi ismerősöm (bár, ha lenne unokám, nem az “ismerős” kategóriában szerepelne; ha szeretnél rendesen megtanulni magyarul, nagyon szívesen állok a rendelkezésedre, vagy ajánlok olvasmányokat) lenne öngyilkos, az csakugyan nagyon durva volna: valószínűleg az ideggyógyintézetben kötnék ki.

Az öngyilkosság példa. Elülteti a gondolatot mások agyában, megfertőzi őket. Pontosan nem tudni, hogy kin fog csattani, de átlagban / várhatóan még egy ember meg fog halni. Az ő halála miatt meg még egy.

Okostóni! ENNYIT nem fogtál fel a problémából, hogy az ujjal mutogatás, a bűnbakkeresés, valamint a potenciális “önbeteljesítő jóslatok” hangoztatása egy ilyen helyzetben az elképzelhető legrosszabb választás, de azért itt tetszelegsz az önjelölt megváltó szerepében?

De te is csak egy láncszem vagy, neked is valaki adta az ötletet.

Kösz. Tudom, hogy csak egy láncszem vagyok, mégpedig a leggyengébb.

( Mi lenne, ha mégis megszakítanánk ezt a láncot ? )
Számold össze, hogy micsoda tragédiák okozására készülsz ( pl. 3 ember 30 éves lelki gyötrése, 1további ember öngyilkossága , 3 meg nem szül gyerek…)

Figyejjé, BAZEG. (Elnézést, de ekkora értetlenség arra motivál, hogy olyan szinten nyilvánuljak meg, hogy legyen reményem arra, hogy megértessem magamat Veled.)
Zéró empátiával állsz a helyzethez: minden jel szerint nem fogod fel, hogy aki végezni akar önmagával, az alapból eszméletlenül terhelt lelkiismerettel és nagyon sok bűntudattal rendelkezik, továbbá olyan mély átéléssel utálja önmagát, hogy azt józan ésszel nem könnyű elképzelni. Erre teszel Te még rá remek kis segítő szándékú írásoddal, azzal, hogy a megszólított ismeretlen személyt prejudiciálod, tovább terheled a lelkiismeretét. Eközben minden segítő szándékoddal együtt is a lehető legnagyobb ívben szarod le a kérdést: vajon mi vezethetett odáig, hogy az illető odáig jusson, hogy úgy érezze, teljesen kilátástalan a helyzete, ő minden probléma okozója, és az egyetlen ésszerű megoldás az lenne, ha elradírozná magát?

Tudod, hogy ezzel nagyon sok lapáttal teszel rá arra az iszonyatos érzésre, amelyet sok szuicid él át: “a környezetem tagjai, ők számítanak. Az, hogy én is érzek valamit, az kurvára sokadrangú, legjobb lenne nem is érezni semmit.”
Forresten, på ungarsk vi sier “3 meg nem született gyerek…” Ja, ha a gépeléssel lennének problémáid, akkor itt egy online gépírás tanfolyam, esetleg keress rá Kökény Sándor Gépírás jegyzetére.

Kevés bűncselekmény jár ekkora negatív hatással a jövőre. Még talán egy gyilkosság sem…

Lelki prédikációval, és az öngyilkosjelölt lelkiismeretére hatva próbálsz eredményt elérni?

Ugyanezen logika alkalmazásával, ha legközelebb látsz az utcán egy csontsoványra fogyott hajléktalant, az őszinte együttérzésből és szívjóságból fakadó segíteni vágyásodat, kérlek, éld ki azon nyomban, és gyorsan vágj eret a szerencsétlenen, mielőtt megütné a guta!