Ride the dark side, search the Soulside!

Lélek szféra

Egyéb

Az averzív személyiségzavarról

Ezt a cikket azért írtam meg, mert... ha már a narcisztikus személyiségzavarról olyan sokat publikáltam, és egy cikket a hisztrionikus személyiségzavarról is írtam, akkor... az averzívről miért ne írjak egyet? Jelen írás nagyrészt az azonos témájú norvég Wikipédia szócikk alapján készült, alig pár dolgot tettem hozzá a saját gondolataimból.

Az ICD-10 diagnosztikai rendszerben sokszor "elkerülő" néven szerepel ez a rendellenesség.
A DSM-IV a "C cluster" (a "félszegek") típusába sorolja ezt a személyiségzavart. "Avoidant" vagy "averzív" megjelöléssel is szokták említeni; én ebben a cikkben ezt a kettőt egymás szinonímájaként fogom most használni.




A félreértések és a pontatlan öndiagnosztizálások elkerülése érdekében, szeretném felhívni az olvasók figyelmét arra: személyiségzavarról - bármilyen személyiségzavarról - akkor beszélünk, ha az egyén viselkedése és jellemvonásai:

a.) az adott közegben megszokott normáktól látványosan eltérnek (például az a viselkedés, amely, teszem azt, Franciaországban vagy Portugáliában természetes, Norvégiában vagy Finnországban már "hisztrionikus-gyanús" megjelölést kapna; vagy megemlíthetjük azt is: sok vicc témája, hogy a Nagy-Britanniában általánosan elfogadott viselkedési normákat sok más kultúrában minimum a disztímia, vagy inkább a szkizoid típusú személyiségkárosodás tüneteként értékelnék :});

b.) más indokokkal nem magyarázhatóak - tehát nem betegség, valamilyen gyógyszer mellékhatása, traumatikus esemény vagy más hasonló behatás eredményeképpen, hirtelen jelenik meg, hanem az egyén egész élete során, serdülőkortól vagy fiatal felnőttkortól kezdődően, stabilan, masszívan, idővel egyre karakterisztikusabban jelen lévő viselkedésformák, jellemvonások összességéből áll;

ÉS

c.) az egyénnek és/vagy a környezetében élő személyeknek szokatlanul nagy szenvedést okoz, szignifikánsan rontva az életminőséget.

(Ez magyarul annyit tesz: egyik vagy másik személyiségkárosodás jeleit nagyon sok ember mutatja anélkül, hogy ez a személyiségzavar súlyosságát elérné.)




A DSM-IV. szerint averzív személyiségzavarról akkor beszélünk, amikor a szociális visszahúzódás, az alkalmatlanság érzése, valamint a negatív visszajelzésekkel szemben mutatott eltúlzott érzékenység mintázatai - a fiatal felnőttkortól kezdődően - az életnek több - vagy minden - területén is megjelenik, és tartósan jelen van a következő problémák közül legalább négy:

(1) Az egyén elkerüli azokat a munkahelyi alkalmakat, eseményeket, programokat, amelyeken számottevő emberi kontaktusra lehet számítani - és az elkerülés oka a kritikától, elutasítástól való félelem;
(2) kizárólag akkor hajlandó interakcióba lépni másokkal, ha biztos lehet abban, hogy kedvelni fogják;
(3) intim helyzetekben, kapcsolatokban távolságtartóan viselkedik, amiatti félelmében, hogy megszégyenül vagy nevetségessé válik;
(4) "fel van készülve rá", hogy tetszőleges szocializációs helyzetben kritizálni fogják vagy elutasítják, és "előre" szorong ettől;
(5) új ismeretségek vagy helyzetek során extrém visszafogott - az alkalmatlanságtól, a "nem vagyok ide való" gondolatok miatti félelmében;
(6) oda nem illőnek, ellenszenvesnek, másokhoz képest csökkent értékűnek észleli magát;
(7) szokatlanul óvatos a rizikók vállalásában, vagy új - kiváltképp társas - tevékenységek kipróbálásában, mert ezek esetleg kínos helyzeteket eredményezhetnek.



Az ilyen pácienseknél a szorongás és a magabizonytalanság többé vagy kevésbé jelen van mindenféle szociális, társas alkalmak esetén - ez rendkívül megnehezíti a mindennapi helyzetekben az együttlétet más emberekkel. A páciens állandóan kritikára számít, vagy arra, hogy mások hátat fordítanak neki.
Az averzíveknek alacsony az önértékelésük, rendszerint kivonják magukat mindenféle társadalmi vagy társasági történésből; többnyire csak nagyon kevés - de közeli - barátjuk van.

Mivel szociális értelemben erősen izolálják magukat, a felületes szemlélő úgy tekintheti: egy avoidant viselkedése hasonlít egy szkizoidéhoz; lényeges különbséget jelent azonban, hogy - míg a szkizoidok sok esetben nem is igénylik az emberi kontaktust - az avoidantok valójában szeretnének társasabb lények lenni, de erős gátlásaik miatt erre képtelenek.
Az averzív személyiségzavarnak több átfedése is van a szociális fóbiával, és sokszor nehéz a kettőt elkülöníteni egymástól. (Kezeletlenül maradt szociális fóbia könnyűszerrel súlyosbodhat az évek folyamán a személyiségzavar szintjéig - A ford.)

Ezekkel a személyiségkárosodásokkal együttélni - kiváltképp hosszú évekig - nagymértékű, szubjektíven megtapasztalt fájdalommal jár együtt, és kifejezetten rontja az érintettek életminőségét. (Szemben a dramatizáló típusú személyiségkárosodásokkal, ahol a beteg a saját jó közérzete fenntartása érdekében mások életét teszi pokollá, "kifelé" vetíti a szenvedését - az avoidant "befelé" szenved, akkor is, ha ennek külső megnyilvánulásai is vannak.)
Pontosan nem tudni, hogy mi állhat ennek a személyiségkárosodásnak a hátterében. A lehetséges rizikófaktorok közé tartozik a "befelé forduló" lelki habitus, a családban tapasztalt gyakori lekicsinylés, gúny vagy semmibevétel, illetve az iskolai mobbing.

Az avoidant egyének túlzottan is el vannak foglalva a saját alkalmatlanságuk érzésével, és csak akkor szoktak kapcsolatba lépni másokkal, ha egészen biztosak lehetnek abban, hogy nem fogják őket elutasítani: a veszteséget és az elutasítást ugyanis szubjektíven olyan fájdalmasnak élik meg, hogy inkább a magányt választják, semmint hogy az elutasítást kockáztatni merjék.

Az avoidant személyekre általában jellemző vonásokról, szokásokról következik egy - távolról sem teljes - lista:

  • Erős vágy a közösségi élet, a "valahová tartozás" iránt, amelyet azonban az egyén túlhajtott félénksége és gátlásai lehetetlenné tesznek.
  • Rendszerint csak meghatározott "veszélytelen" témákat hoz szóba (munka, szakma, mindennapi történések), annak érdekében, hogy személyes kérdésekre ne kelljen válaszolnia.
  • Nagyon kevés kapcsolatot tart fenn a közeli családtagokkal - ez a "kijátszás" félelméből fakad. (Vannak, akik éppen ellenkezőleg, kizárólag a családtagjaikkal tartanak kapcsolatot, barátaik pedig egyáltalán nincsenek.)
  • Feltűnően csendes, visszahúzódó - ennek hátterében az a mély meggyőződés áll, miszerint "képtelen is volnék bármi okosat mondani, különben sem érdekelne senkit az, amit én mondok".
  • Az előző pontnak egy változataként: éppen ellenkezőleg, szakadatlanul szövegel, hogy a beszélgetésben ne veszítse el a kontrollt, és elkerülje a "személyes" témák felvetését
  • Előszeretettel kerüli a testi kontaktust másokkal
  • Rendkívül alacsony önbizalommal rendelkezik
  • Intenzív haragot vagy gyűlöletet érez önmaga iránt
  • Kétségbeesetten vágyik arra, hogy láthatatlanná válhasson
  • Távolságtartó az intim helyzetekben, nem könnyű érzelmileg közel kerülni hozzá - emiatt kívülről hűvösnek, megközelíthetetlennek vagy érdektelennek, unottnak tűnhet
  • Munkahelyen is problémái akadnak azzal, hogy "normálisan" funkcionáljon
  • Egyáltalán nem látja esélyét annak, hogy a társasága bárkinek is örömet okozna
  • Úgy érzi, alsóbbrendű, kevesebbet ér, mint mások
  • Agorafóbia jellemző
  • A fájdalmas gondolatok elől saját, titkos és személyes fantáziavilágba menekül
  • Nyilvános helyeken módszeresen feltérképezi a kijáratokat, és úgy helyezkedik el, hogy észrevétlenül távozhasson
  • Jellemző az erős szagokkal, hirtelen zajokkal vagy éles fénnyel szemben mutatott hiperérzékenység
  • Gyakran vonz magához "mérgező" embereket - anélkül, hogy idejében észrevenné, hogy ezek a személyek kihasználják vagy rossz hatással vannak rá
  • Szabály szerint problémái akadnak a határok kijelölésével, ezért könnyen áldozatául esik manipulatív személyeknek
  • Erős igénye van a közvetlen környezete, az élet apró részletei feletti kontrollra
  • Maximalista, perfekcionista hozzáállása abból a megfontolásból fakad, hogy ne adjon mások számára alkalmat a kritikára, leszólásra
  • Irreálisan nagy félelmet érez az iránt, hogy nevetségessé válik, megszégyenül és végül okkal-joggal alázzák meg, hiszen "megérdemelte"
  • Gyakran váltogatja, hogy hová jár bevásárolni, illetve fodrászhoz, mert ellene van a gondolat, hogy bárhol is megismerik
  • Nem szeret kollégákkal vagy ismerősökkel együtt utazni - szorongást kelt benne a gondolat, hogy "csapdába esik" egy helyzetben és nincs esélye elmenekülni
  • Szándékosan soha nem bántana meg másokat (bár rendszerint minden alap nélkül is retteg attól, hogy akaratlanul is megsért valakit, vagy hogy célzott durváskodásnak magyarázzák félre a szavait)
  • Saját határain is túllépve igyekszik tekintettel lenni másokra


Amennyiben az averzív személyiségkárosodás kezeletlen marad, a páciens egyre jobban izolálni fogja magát és fokozatosan egyre inkább beszűkül.
Az alábbiakban - a norvég Wikicikk gondolatmenetét követve - a lista legjellemzőbb elemeit igyekszek érthetően kifejteni.

"Résen levés", magyarul hyperarousal

A páciens állandóan figyeli a környezetét, hogy észrevegye idejében, ha valaki megpróbálja átejteni, vagy ítélkezni felette.
Egy pillantással felméri és lokalizálja a kijáratokat, és ezek valamelyikének közelében helyezkedik el, hogy észrevétlenül távozhasson.
Jellemzően hiperérzékenységet mutat szagok, hirtelen zajok, egyes anyagok vagy erős fény iránt.

Problémák a biztonsággal és a bizalommal

Az averzívek rendszerint sajátos "mentális adatbázist" építenek fel arról, hogy a környezetükben kik tekinthetőek megbízható embereknek. Képesek a részletekre figyelni, a legapróbb jellegzetes személyiségvonást is "kiszúrják.
Meggyőződése szerint - adott közösségben - népszerűtlen, nem kedvelik, és "kipletykálják" a háta mögött.
Gyakran erős hajlandóságuk van az ítélkezésre, és magas elvárásokat támasztanak másokkal szemben - ugyanúgy, ahogyan önmagukkal szemben; hajlamosak azonnal "kiselejtezni" ismeretségeket, amint a másik személy - vagy maga a helyzet - fenyegetőnek, érzéketlennek, vagy önzőnek bizonyul. Más alkalmakkor viszont áldozathelyzetbe sodródnak, könnyű prédájául esnek narcisztikus, pszichopátiás vagy másfajta "mérgező" személyeknek, és így a manipulációnak is erősen ki vannak téve.

Vannak, akiknek csakis a közeli családtagjaival van tartós kapcsolata, barátai pedig egyáltalán nincsenek. Más avoidantoknak éppen a szűkebb értelemben vett családdal való kapcsolattartás a legrémisztőbb: a családtagok túl sokat tudnak és ismerik az illető gyengeségeit is.

Igény a kontrollra

Egy averzív személynek nagy igénye van a biztonság és a kontroll érzésére. A rendkívüli érzékenység és a kényszergondolatok eredményeként a páciensben feltámadhat a menekülési igény vagy kényszer a következő helyzetek bármelyikében:

A moziban, kávézóban, étteremben, munkahelyen, templomban, edzőteremben vagy uszodában szorongást ad az avoidantnak, ha a megszokott helye - a kijárathoz közel, vagy egy háborítatlan sarokban - éppen foglalt.

Az attól való félelem, hogy a biztonságérzetet adó napi rutinjaikat megzavarják, távol tarthatja az averzív egyéneket a hosszabb időtartamú utazásoktól.

Az averzív egyénekből erős szorongást vált ki az a tudat, hogy mások "megszállják" az ő magánszférájukat vagy személyes zónájukat - még akkor is, ha egy nyilvános helyen tartózkodnak.
Ez a kontrolligény megnehezíti azt, hogy biztonságban érezzék magukat és huzamosabb ideig képesek legyenek olyan helyen tartózkodni, ahol mások megláthatják őket. Például, ha a szomszéd ház mellett túl gyakran kell elhaladni, akkor a páciens úgy fogja érezni, figyelik vagy szemmel tartják. Ennek oka nem az, hogy az illető paranoid lenne - hanem egy túlhajtottan erős, kétségbeesett vágya van arra: hadd élhesse a saját életét, anélkül, hogy mások figyelemmel kísérjék vagy ellenőrizzék.
Amennyiben mások túl közel mennek az avoidant egyénhez, vagy keresztetik a személyes zónáját, ez nagy ingerültséget, illetve zavart vált ki a páciensből - mivel azonban jellemzően magában tartja érzelmeit, a másik személy ebből rendszerint semmit sem vesz észre.

Például, nem szívesen ülnek egy kolléga mellé ebédkor; vagy ha valaki felajánlja az averzívnek, hogy hazaviszi kocsival, akkor udvariasan elhárítja a gesztust - az ilyen esetek mögött a félelem rejtőzik, hogy veszélyes - vagy megszégyenüléssel, nevetségessé válással fenyegető - helyzetek esetén nem tudna így azonnal eltűnni. Különben is "jobb" elkerülni az olyan helyzeteket, ahol ennek a páciens ki lenne téve (nem véletlenül "elkerülő" a személyiségzavar egyik elnevezése!)

Az averzív egyén bármikor kész felhagyni akár egy olyan aktivitással is, amelyet valójában nagyon szeret - amennyiben az túl sok ember részvételével járna. A biztonságérzetet adó rutinok megzavarása, vagy az, hogy a csoport valamely tagja túlságosan jól megismeri az averzívet, vagy "emlékeznek a fejére" - ezt a páciens olyan súlyos fenyegetésként éli meg, hogy inkább kivonja magát a tevékenységből.

Érdekes módon, mindennek alternatívájaként sok averzív képes biztonságban érezni magát a túlzsúfolt helyeken és helyzetekben, HA ez segít abban, hogy a páciens eltűnhessen a háttérben vagy elvegyülhessen a tömegben. Elég sajátos, de sok averzív arról számol be: szeretnek forgalmas utcákon közlekedni - így nem kell direkt emberi kontaktustól tartaniuk, vagy a verbális kommunikációval együttjáró veszélyektől sem kell félniük, de mégis érezhetik, hogy nincsenek teljesen magukra hagyva. (A magam részéről, amikor "hiába" jártam egyetemre, sokkal jobban szerettem a százötven férőhelyes előadóteremben ülni, mint a kis, 10...20 fős szemináriumi csoportokban részt venni. Konkrétan ez járult hozzá aktívan a gyakori "lógásaimhoz"; nem mertem bemenni órára, mert úgy éreztem, nem vagyok odavaló, és ha bemegyek, akkor ezzel a tanárnak és a kollégáknak is egyértelművé teszem, hogy én vagyok a kakukktojás - A szerk.)

Hiányzó magabiztosság

Egy averzív személynek nagyon gyenge az önbizalma, és minden egyes szituációban alávetettnek hajlamos érezni magát. Sok esetben sajnálja azokat, akik kénytelenek az ő társaságában lenni - azon görcsös kényszerképzete kivetüléseként, hogy őt mindenki ellenszenvesnek, kellemetlennek vagy egyenesen visszataszítónak találja. A beszélgetésekben feltűnően csendes, és jellemzően nem szokott félbeszakítani másokat. (Rendszerint az avoidantot szokták félbeszakítani, anélkül, hogy a beszélgetőpartnernek bármi is feltűnne az avoidant emiatt érzett dühéből vagy megbántottságából. Egy avoidantba elég egyszer vagy kétszer belefojtani a szót, másodszor vagy harmadszor már nem fog próbálkozni azzal, hogy elmondja, amit szeretne - hiszen azt, hogy félbeszakították, annak bizonyítékaként tekinti, hogy neki nem osztottak lapot, kár is próbálkoznia azzal, hogy észrevétesse magát - A ford.)
Az averzíven egyébként is el van hatalmasodva a kényszergondolat: semmi értelmeset vagy érdekeset nem tudna mondani, és senkit nem érdekelne az ő mondanivalója. Ezért rendszerint csendben ül és hallgat, az amiatti félelmében, hogy lejáratja magát, mert valami ostobaságot vagy nevetségeset mond.

Végső soron az averzív egyén nagyon magabizonytalan, és rendkívül ritkán beszél hangosan vagy érzelmi töltettel bármiről is. Viszont alkalmanként megtörténik - rendszerint akkor, ha elnyomva vagy megtaposva érzi magát, illetve, ha adott téma szenvedélyesen foglalkoztatja -, hogy az averzív is felemeli a hangját. Ezt a viselkedést mások könnyen (félre)értelmezhetik ellenséges hozzáállásként, míg maga az averzív egy ilyen helyzetben több érzést él át egyidejűleg: ingerültség, frusztráció, büszkeség, elégedettség saját magával, felháborodás, megkönnyebbülés. Egy pillanattal később azonban már megkérdőjelezi azt, ami történt, újból feltámadnak az önmagával kapcsolatos kétségei, és utóbb hosszú órákon át fogja magában elemezgetni a történteket, ízekre szedve a helyzetet és az eseményeket. Lelkifurdalása támad amiatt, hogy olyan tiszteletlenül és sértő módon fejezte ki magát, vagy nevetségessé tette magát; alkalmatlansága miatt minden egyes alkalommal megszégyenül, amikor az eset az eszébe jut, és ennek eredményeként újból visszahúzódik a csigaházába. Amennyiben lehetséges, akkor minden kapcsolatot megszakít azzal - vagy azokkal -, aki(k) résztvevői vagy tanúi voltak az esetnek.

Kapcsolatok

Csak a családra korlátozó, vagy éppen a családot mellőző kapcsolatok

(Ez a rész ismét jellemzően alátámasztja, hogy az avoidant személyiségzavar lazán felfogható a leggyakoribb introvertált személyiségvonások karikatúrájaként - A ford.)

Egyes averzív egyének készek arra, hogy mély és tartalmas kapcsolatokat tartsanak fenn a családtagjaikkal, illetve barátaikkal. Ez leggyakrabban akkor történik meg, ha már régi ismeretségről van szó - például gyerekkori játszótársakról.
Egy avoidant személy sok esetben a családja támogatására és biztonságára van utalva - ez rendszeresen hoz elő dependens zavarokat, komorbiditásban az averzív zavarokkal. A veszteségtől vagy elhagyottságtól való félelem növeli a kényszeres, mániákus tünetek súlyosságát.
Az önálló életvitelt folytató avoidantok, éppen ellenkezőleg, gyakorlatilag semennyi kapcsolatot sem tartanak a családjukkal.

A túlkapások, elutasítás, semmibe vétel és a szisztematikus mobbing tartósan tönkreteheti egy gyermek identitását (az averzív személyiségzavar erős korrelációt mutat ezekkel a traumákkal.) Egy avoidant személy erősen érzékeny mindenféle sérelemre, ezért igyekszik kerülni a fájdalmat okozó helyzeteket; ez a többi között azt is jelenti, hogy hosszabb távú és mélyebb kapcsolatokat csak nagyon nehezen tud kialakítani másokkal, és ezen kapcsolatokban - amennyiben kialakulnak mégis - különösen sebezhetővé válik. Az ilyen tapasztalatokból - átverés, kijátszás, kihasználás - fakadó félelem hosszabb távon azt eredményezi, hogy az avoidant izolálja magát - annak ellenére, hogy valójában mélységesen áhítozik az elfogadásra, és arra, hogy része lehessen a közösségnek.

A "családcentrikus" és a "családkerülő" averzív típus keverten is megjelenhet egy és ugyanazon averzív személyben.
Néhány emberrel szemben képesek megnyílni és tartós, mély kapcsolatot ápolni velük - de gyakran nehezükre esik, vagy szó szerint képtelenek rá, hogy újonnan megismert emberekkel kontaktot teremtsenek.

Félelem az észrevételtől és kijátszástól

Ennek a személyiségzavarnak különösen jellemző vonása az intenzív félelem a "kipécézéstől", észrevételtől, illetve attól, hogy a szó minden értelmében átlátnak az egyénen. Egyes averzívek jól felépített és hihető históriákat adnak elő másoknak, pusztán önvédelmi célzattal. Az avoidantok általában gyűlölik a hazugságot, kiváltképp önmagukról nem szeretnek valótlant mondani. Vannak, akik azonban kitalált, de jól hihető történetet adnak elő a másik személynek - annak érdekében, hogy a másik ember azt vélje: ismeri az avoidantot, és így a kérdezősködésnek, a személyes szférában való vájkálásnak elejét lehessen venni.

Az "elkerülő stratégiák" és a tagadás romboló hatással van az egyénre - egy idő után ténylegesen felépülhet egy határ, ahol az egyén már maga sem ismeri a saját képességeit, erősségeit és tehetségét. A megszégyenültség válik az elsődleges érzéssé, és egy rendkívül nagy adag fájdalmat idéz elő. (Ezt érdemes összevetni a narcisztikusok megküzdési stratégiáival: ők ugyanígy érzékenyek a megszégyenülésre, de - az averzívekkel szemben - ők direktben átélni, önmaguknak bevallani képtelenek a szégyenérzetet, ezért módszeresen kivetítik másokra, hogy ujjal mutogathassanak rájuk - A ford.)

Az avoidant személyek számára az online kommunikáció szerencsés esetben nagyon jó és gyümölcsöző lehet. A netes fórumok, chatszobák egyfajta pufferként szolgálhatnak az avoidant intenzív érzékenysége ellen. A neten az ember olyan anonim lehet, amilyen csak akar. (A jegeces pokolba a realname policy-val, meg az ebből fakadó kamuprofil-tendenciával, igen. Mi értelme van annak, hogy a nagy közösségépítő oldalakon nagyon sok "felhasználó" valaki másnak az alteregója? Az anonimitással lehet elvileg ÉLNI is, nemcsak VISSZAélni vele - A ford.)

A kollégákkal való kapcsolat súlyos fenyegetést jelenthet egy avoidant számára; még a magasan iskolázott és a szakmában kompetens averzívnek is problémás lehet egy állás megtartása, amennyiben a munkakör nem ad egy bizonyos lehetőséget az anonimitásra, beleolvadásra. (Ugyanakkor sok averzív meglepően jól helytáll szakmai helyzetekben, többen közülük remekül el tudják választani a munkát és a magánéletet.)
Amennyiben az avoidant kényszerítve érzi magát, hogy "beilleszkedjen" a munkahelyi miliőbe, és folyton részt vegyen a csapatépítésben - ez az avoidant számára olyan intenzív stresszt jelenthet, hogy akár felmondja az állását.
Egészen mindennapos - a munkahelyi szituációkról esvén szó -, hogy egy felkérésre az avoidant nemet mond, abbéli félelmében, hogy a feladat elvégzésére alkalmatlan, hogy kudarcot vall, vagy hogy egyszerűen hülyét csinál magából. Paradox módon, sokszor az ilyen emberek nagyon is kompetensek lehetnének, és alkalmasak a feladatra!

A munkahelyen vagy iskolában megjelenni minden nap, fenyegetést jelent az avoidant számára. Egyéb helyzetek, amelyekben egy avoidant rettegést él át amiatt, hogy felismerik vagy észreveszik, rutinszerű dolgok lehetnek: kutyasétáltatás, a szomszéd ház mellett elhaladás, a szemeteskuka kiürítése, bevásárlás vagy benzintankolás. Egészen megszokott dolog egy avoidant részéről, hogy majdnem minden alkalommal más üzletbe megy bevásárolni, hogy egészen biztos lehessen abban: senki sem emlékszik majd rá. És, fodrászhoz menni a legborzasztóbb az ilyen helyzetek közül - egy avoidant akár négyszer is képes fodrászt váltani egy évben. (Vagy inkább megtanulja s.k. megcsinálni a haját, csak hogy ne kelljen ennek a szörnyűségnek kitennie magát - A ford.)

Egyéb tünetek, komorbiditás

Az extrém gyenge önbecsülés, a saját személyben való kételkedés és negatív önészlelés nagyon nagy, fájdalmas űrt eredményez, amelynek a betöltésére erőteljes igénye van az egyénnek. Sok averzív kifejezetten maladaptív módszereket választ az űr betöltésére, ezért a kényszeres-mániákus tünetek, illetve a multiimpulzív zavarok gyakori kísérői az averzív személyiségzavarnak.

Kényszeres cselekvések:

  • Alkohol-és drogabúzus
  • Önsértés
  • Evési zavarok
  • Internetfüggés
  • Gyűjtőszenvedély
  • Mániákus takarítás, rendrakás
  • Kényszerképzetek
  • Mély depresszió
  • Pánikrohamok



Ajánlom mindenki figyelmébe a néhai Leena Tuulikki honlapját. Ez a finn lány már nagyon fiatalon megkapta az avoidant diagnózist; rendkívül szellemesen és szemléletesen írt arról, amit átélt. Kiváltképp a fodrászfóbiáról, illetve a "nem merek megszólalni, és okom van erre" kérdésről írt bejegyzései érdemelnek figyelmet (bár a többit is érdemes elolvasni) - avoidant vonásokkal rendelkezőeknek azért ajánlott, mert magukra ismerhetnek benne; avoidant vonásokkal nem rendelkezőeknek pedig azért, hogy valamennyi betekintésük azért legyen arról, milyen érzés ez.

Az averzív személyiségzavar kezelése

Pszichodinamikus terápia vagy kognitív viselkedésterápia jó eredményekkel alkalmazható ezeknél a pácienseknél; a terápia fókusza a páciens hiányzó önbecsülésének és állandó szorongásának kezelésén van.
A csoportterápia sok esetben hasznos lehet, a szereplési és vizsgahelyzetekben való intenzív pánik oldására. Más személyiségzavarokhoz képest, nagyon sajátos kivételt képeznek az avoidantok: sokszor önszántukból keresik fel a terapeutát, és rendszerint nagyon jól tisztában vannak a helyzetükkel és az abban elfoglalt szerepükkel. (Más személyiségzavarok esetében általános, hogy a páciens észlelése annyira torzult, hogy eszébe sem jut az eshetőség: a probléma talán az ő készülékében lehet.)