Ride the dark side, search the Soulside!

Lélek szféra

Egyéb

Kis esti dühöngés

Csak egy kis dühöngést engedjetek meg ezúttal.
11 évnyi evési zavaros pályafutással a hátam megett, még mindig irritálnak az "Ana segít lefogyni" meg "Ana iz dö beszt, szép vékony leszek" szövegek. Frusztrálnak a wannarexiás egyének, akik "szép vékonyak" akarnak lenni. Szerintem hobbira volna szükségük.

Mondjátok, miért nem olvashattam még egyetlenegy őszinte beszámolót sem arról -ha valaki valóban anorexiás hajlandóságú -, hogy teszem azt "Kedves Ana! Már egy éve annak, hogy Te vagy a legjobb barátnőm. Neked és csakis Neked köszönhetem, hogy végre szép vékony lettem, és ennek köszönhetően minden, de minden vágyam teljesült, és minden célomat elértem! Mivel ilyen szép vékony vagyok, azt a pasit kaphatom meg, akit csak akarok, és mivel szép vékony vagyok, ezért a legtrendibb cuccokat vehetem fel!"

Ilyen nincs, ha az ember valóban anorexiás.
Olyan van, hogy a jó életben soha nem látja magát az ember "szép vékony"-nak - igen, jól látjátok, ettől a jelzős szerkezettől válok igen agresszívvé.
Olyan van, hogy - még ha értitek is, hogy normális mértékkel mérve már erősen a súlyotok alatt vagytok - ekkor IS találtok magatokon leadni valót.
Olyan van, hogy az állapototok komoly problémákat jelenthet a párkapcsolatban - ha van.

Felhívom szíves figyelmeteket Briony McRoberts skót színésznő tragédiájára: a hölgy egész életében evési zavarral szenvedett, 56 éves korára jutott el addig a pontig, hogy úgy érezze, nem élet ez így, és a metró elé vetette magát.
Amennyiben úgy gondoljátok, hogy az anorexia a biztos módszer arra, hogy megszerezzünk valakit, és boldogok legyünk, ajánlom elolvasásra a művésznő férjével, David Robb-bal készült interjút.
Azt hiszem, roppant tanulságos ez a cikk, mert egy másik nézőpontból mutatja be a kérdést—milyen érzés férjként végigasszisztálni ugyanezt?

Amennyiben úgy gondoljátok, hogy az anorexia a garantált módszer arra, hogy pozitív legyen az énképetek és menőnek érezhessétek magatokat, úgy ajánlom elolvasásra Kristi Lanford blogját is—ő nem volt celeb, csak egy fiatal nő, aki kamaszkora óta kínlódott az evési zavarok különféle skálájával. A naplójából kiderül: utálta önmagát, úgy érezte, nem ér semmit és mások számára sem jelent sokat… és öngyilkos lett. (Nem, nem kamublog.)

S ha mindez még mindig nem hatna elég elrettentően (eltaláltátok, ez szarkazmus), akkor gondoljatok arra: egy igazzy anorexiás a jó életbe’ soha nem érzi magát eléggé szép vékonynak ahhoz, hogy jogában álljon a legdögösebb cuccokat felvenni. Jellemző, hogy a legtöbb páciens éppen inkább elleplezni akarja az alakját—vagy azért, mert szégyelli a vélt “kövérségét” és ezért választ olyan cuccokat, amelyek ápolnak és eltakarnak; vagy azért, hogy a környezete elől elrejtse, hogy valójában mennyit fogyott.