Ride the dark side, search the Soulside!

Lélek szféra

Egyéb

Talán mégsem az öngyilkosság az egyetlen megoldás?


“Az élet kellemes. A halál békés. A nehézséget a kettõ közötti átmenet jelenti.”
(Isaac Asimov)


Minden évben körülbelül egymillió ember vet véget az életének világszerte. Ez majdnem minden 40. másodpercben egy halálesetet jelent!

Talán voltál már életedben öngyilkos hangulatban, talán jelenleg érzel így, vagy konkrétan tervezed is, hogy megteszed? Esetleg valamelyik hozzátartozód érintett a kérdésben? Erre az esetre itt van néhány megfontolandó gondolat: miért nem feltétlenül az öngyilkosság az egyedüli és a legjobb megoldás?

1. Elõször is, nagyon helyes, hogy éppen ezt az oldalt olvasod.

Ez ugyanis arra utal, hogy tényleg átgondoltad az egészet, és fontolóra veszed: talán más megoldás is létezik. Megoldás mindig van! Inkább az a kérdés, hogy akarod-e a megoldást, és az: kész vagy-e tenni is valamit annak érdekében, hogy a dolgok jobbra forduljanak, illetve: kész vagy-e elhinni, hogy a dolgok jobbra fordulnak?

2. Az, hogy öngyilkos gondolataid vannak, nem minõsít Téged automatikusan egy rossz, elítélendõ, gyáva, önzõ emberré.

Nem vagy rossz ember attól még, hogy komolyabban foglalkozol az öngyilkosság gondolatával—de azért igenis nagyon súlyos!
Az élet csakugyan nem könnyû—de mindenki számára elég kemény tud lenni. Nyilván a Te számodra is különösen nehéz, és esetleg már úgy érzed, hogy a tûrõképességed határára értél.
Talán nem könnyû ezt elképzelni, de még azoknak is megvannak a maguk szenvedései, akiket sikeresebb, szebb, jobb embernek tartasz, mint saját magadat. Lehet, hogy még azok is szenvednek, akiket valamilyen ok miatt irigylésre méltónak találsz!
Valószínûleg mindenkinek a fejében megfordult már életében legalább egyszer a gondolat, hogy “legjobb lenne meghalni” (azt mondják: ha mindenki meghalhatna abban a pillanatban, amikor a gondolat eszébe jut, akkor már egyikünk sem élne), de a legtöbb ember esetében ez csak egy múló állapot.
Van, amikor az emberre olyan iszonyatos erõvel nehezednek a terhek, és általában véve olyan nyomás alatt vagyunk, hogy ehhez képest a halál megváltásnak tûnhet—de nem mindig ez az igazság.

3. Az öngyilkosságot nem lehet “visszacsinálni”.

Ha most meghalsz, nincs visszaút. Nem mondhatod, hogy “bocsánat, meggondoltam magamat, mégsem szeretném”. Különben is, miért kell siettetni a dolgot? Egyszer úgyis meghalunk mindannyian.

4. Mindenre van megoldás, akármennyire is kilátástalannak érzed most a helyzetedet!

Tudtad, hogy van, aki segíthet?
Fontos, hogy nem szabad azt hinned: a környezeted, vagy a pszichológusod meg fogja oldani helyetted a problémát. Viszont igenis sokat jelent, ha valakivel megoszthatod a gondjaidat—mi több, esetleg olyasvalakivel, aki már maga is volt hasonló helyzetben, és/vagy az a szakterülete, hogy a Hozzád hasonló helyzetben lévõekkel foglalkozzon. Egy támogató környezet abban segíthet, hogy érzelmileg enyhüljön az egyedülléted és a magányod,
míg egy szakember abban segíthet, hogy megértsd az érzéseidet, és megtanuld kezelni õket.

5. Fogadd el, hogy valami egyáltalán nem oké.

Vagy legalábbis, valami történt, illetve jelen van az életedben, amelyet nem kívánnál. Nagyon nagy megkönnyebbülést jelenthet, ha nem kell extra energiát fecsérelned arra, hogy tagadd a problémákat, illetve, hogy megpróbálj úgy tenni mások előtt, mintha a problémák nem léteznének!

Ez az elsõ lépés, amelyet meg kell tenned annak érdekében, hogy megtaláld az egyensúlyt a pozitív és negatív érzéseid között. (Vannak, akik makacsul tagadják, hogy fáj nekik valami: kifelé mosolyognak, esetleg befelé is görcsösen győzködik magukat. Ez a fajta önámítás nem vezet eredményre hosszabb távon…)

6. Ismerd fel, hogy a jelenlegi érzéseid nem tartanak az örökkévalóságig!

Egy olyan érzés, amelyik most a mindennapjaidat kitölti, lehet, hogy pár év múlva már elfelejtõdik, vagy teljesen más megvilágításba kerül az az ügy, amely miatt most kedved lenne elütni a metrót például.

7. Egy félresikerült öngyilkossági kísérlet rosszabb lehet, mint a halál.

Férfiasan bevallom, engem a többi között ez is visszatartott attól, hogy megtegyem. Rosszabb lehet a halálnál, ha például nyomorékká válsz egy életre, mert szerencsétlenül ugrottál le a tetõrõl… vagy elméretezted a gyógyszeradagot, és magatehetetlenné, szellemileg visszamaradottá válsz. Ezt nem feltétlenül célszerû kockáztatni.

8. Nagyon sokan vannak hasonló helyzetben, mint Te!

Lehet, hogy máris jobban éreznéd magadat, ha lenne melletted valaki, aki pontosan tudja, mit érzel most? Rengeteg közösséget, önsegítõ csoportot találhatsz akár a neten is, ahol mindig van kivel beszélgetned. Gyakran már az is sokat segít, ha beszélhetsz az érzéseidrõl egy olyan társaságban, ahol senki nem néz hülyének.

9. Hallottál már arról, hogy az öngyilkosság “fertõzõ” is lehet?

Ha fiatalabbak is vannak a környezetedben, és/vagy olyanok, akiknek a számára fontos vagy, az õ számukra viselkedésmintaként szolgálhat az, ha öngyilkos leszel! Egy szentimentális regénynek ugyan remek témája lehet az a szívszaggatóan romantikus motívum, hogy a szeretett lány öngyilkossága után kis idõvel a srác is utána ment… ugyanolyan halállal, de elhihetitek, hogy a valóságban ez igen durva. (Volt egyébként ilyen ismerõsöm. Soha nem találkoztunk személyesen, mégis mélyen felkavart az eset.)

10. Ha most meghalsz, végérvényesen lehetetlenné teszed, hogy bármi is megvalósuljon a céljaidból.

Ez talán lelki prédikációnak hat, és azt is tudom, hogy vannak pillanatok, amikor az ember úgy érzi, ebbõl a szempontból teljesen mindegy, hogy élsz vagy halsz… de érhetik az embert kellemes meglepetések. Akár annak a felismerésnek formájában, hogy jó emberek is vannak a világon, akiknek tényleg fontos vagy; akár valami olyan élmény formájában, amely megváltoztat mindent körülötted… Tudnod kell, hogy ha öngyilkos hangulatban vagy, valószínûleg nagyon beszûkült már a képzeletvilágod—ez azt is jelenti, hogy sokkal több minden történhet meg, mint amire esetleg képes vagy még gondolni!





Remélem, nem hatott túlzottan nagy lelkifröccsnek ez az írás. Velem is nem egyszer, nem kétszer fordult elõ, hogy úgy éreztem: nincs kiút. Mindenesetre mindig találhatsz indokot, hogy ne tedd meg, még ha a “józan ész” azt is tanácsolná, hogy ez az egyetlen megoldás!

Az írás alapjául a …the doorway to another world… címû cikk szolgált. Kösz, Rain! :}