Ride the dark side, search the Soulside!

Lélek szféra

Egyéb

"Életünk egy random jóléti mintaállamban"

Diszkléjmör, gyengébbek kedvéért: ez egy blogparódia.

A cinizmust az váltotta ki belőlem, hogy mielőtt Norvégiába toltam volna a képemet, már gond nélkül értettem a nyelvet, és annyit csorgattam a nyálamat különféle *.no végződésű site-okon, hogy gyakorlatilag nem kaptam kultúrsokkot. Mindig is ide akartam jönni.

Sok “norvégiás magyarember” blogból ezzel szemben kiderült a számomra: többen vannak, akiket elsősorban a jobb megélhetés motivált, egyébként gurításuk sem volt arról, hogy mire számíthatnak itten; és olyan tartalmakat közöltek a blogjaikon nagy szenzációként meg újdonságként, amelyek őszintén szólva hótt triviálisak.
Csak a “magvas és eredeti” típustartalmakat céloztam meg; ugyanis akárhogyan próbáltam, egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy az unalmas, lapos megfogalmazásokat is kifigurázzam.
Elnézést azoktól, akiknek mindez külön magyarázat nélkül is egyértelmű volt.


A hótteredeti, szellemes blog kezdete

Mielőtt linkelnél, arra kérlek, szólj nekem, hogy valahol hivatkoztál informatív és utánozhatatlanul eredeti blogomra! Köszi.

Március huszonhetedike

Megérkeztünk a párommal egy random jóléti országba. Semmit nem tudok a helyről, azt sem, hogy egyáltalán hol vagyunk. Azért kellett ide jönnünk, mert a páromat ide nevezték ki senior consultantnak.
Mindenesetre elég hűvös van, folyton esik, vagy szél van, és az emberek egy ronda nyelven beszélnek, ami úgy hangzik, mint a német és a hörgés keveréke. Érdekes lesz itt élni…

Március huszonnyolcadika

Elhatároztam, hogy a blogon be fogok számolni minden érdekességről és kulturális kuriózumról, amelyekkel találkozok nap mint nap.  
Elképesztő ugyanis, hogy milyen különbségek vannak. Képzeljétek, itt a Cif-et például Jif-nek hívják, a Cloroxot Klorinnak, és sehol nem kapni Herbal Essences sampont. Viszont van JustGlow, aminek majdnem ugyanolyan az illata.
Ki ne hagyjam! Teszkó itt nincsen, van helyette viszont Rema 1000, amely sokkal igényesebb.
Hiába, egy fejlett nyugati ország… Itt még az utakat is—sajnos még ilyenkor is hó van—só helyett kőzúzalékkal szórják fel.

Március harminchatodika

Ígéretemhez híven, folytatom a híradást a legizgalmasabb kulturális egzotikumokról.
Az olcsó First Price margarin semennyivel sem rosszabb, mint a hazai Rama. Vegeta nincsen, de van helyette Gastromat, aminek nem olyan erős az íze, de egész finom. Itt mindenki szereti.

Március negyvenhetedike

Mondhatom, érdekes egy hely ez.
A nők tök nőietlenek. Képesek napközben sportosan felöltözni és smink nélkül kimenni az utcára. Ha meg buli van, kicsípik magukat és kurvás sminket tesznek fel. Nincs ízlésük.
A pasik többsége jóarc, csak fogalmuk sincs arról, hogyan viselkedik egy előzékeny úriember.

Április mínusz negyedike

A páromat és engem beírattak nyelvtanfolyamra, hogy értsük ezt a lehetetlen, ronda nyelvet. Szorgalmasan tanulok.
Különben itt tök jól lehet keresni. A főnök meg egy szó nélkül aláírta az ezerkoronás irodai székről kiállított számlát.

Május nulladika

Ma letettem a nyelvvizsgát, nagyon jó értékelést kaptam rá. Megdicsértek!

Grúnius eggyedike

Rossz nekem. Megszűnt a munkahelyem. Sokat unatkozok, nem tudok magammal mit kezdeni, hogy elveszítettem a dolgozó nő szerepét. Nagyon sok energiám ráment arra, hogy trécseljek a kollégákkal, kávézgassunk együtt a glancparádé irodában, és időnként még egy-egy mailt is be kellett pötyögnöm két ujjal! Arról a hallatlan rátermettséget igénylő feladatról, amelyet a kiürült kávés-és teásdobozok kicserélése jelentett, már ne is beszéljünk. De hát intelligens csaj vagyok én, nekem ez nem volt kihívás.


Éppen ezért vagyok tök depi. Most állást keresek. Már csomó helyről visszahívtak, de mindig az a vége, hogy “Köszönjük, hogy jelentkeztél, figyelemre méltóak a referenciáid, DE…” Igen, a depresszióm közepette is folytatom a híradást a kultúr-kuriózumokról. Itt a hétköznapi életben (másról nem is tudnék beszámolni) mindenki tegezi egymást.
Különben szörnyű, hogy milyen műveletlenek itt az emberek. Semmit nem tudnak Magyarországról.
Egyébként a szociális juttatások nagyon magasak. A háztartásunk meg sem érzi, hogy nincs munkám. :)
Közben olvasom az újságban, hogy valami lúzer felakasztotta magát, mert már egy év óta a kétszázadik pályázatára sem válaszoltak semmit. Még egy jóléti mintaállamban is megtörténik ilyen.

Grúnius gyökharmadika

Tegnap kerti grillpartira voltunk hivatalosak, amelyet a párom kollégái rendeztek.

Ezek nem normálisak, komolyan mondom.
Náluk a grillparti úgy néz ki, hogy körbeülik a grillezőt, közben isszák a sört, és néznek maguk elé. Átlagban fél óránként váltanak egymással két mondatot. Egyáltalán nem érdekli őket, ha a grillezett kaja közben kicsit odaég. Ugyanúgy néznek ki a fejükből és söröznek tovább. Aztán megjegyzik, hogy milyen óriási este volt, és következő alkalommal, amikor összejönnek, köszönetet mondanak egymásnak a legutóbbi alkalomért. Nekik ez a szórakozás.

Grúnius tizedike

Hurrá! Végre van állásom. Felvettek recepciósnak egy nagynevű multicéghez.

Annyira jó, hogy az ötszáz jelentkező közül én voltam a szimpatikus! Kicsit aggódtak, hogy nem-e visszalépés a számomra, de megnyugtattam őket: ilyen puccos helyen még recepciósnak lenni is jól mutat majd az önéletrajzomban. Itt még a recepción is stílbútor van. Egyébként ugyanazt csinálom, mint az előző helyemen: bájcsevegek a ki-bejövő kollégákkal, és néha kávét főzök, illetve kicserélem a kiürült kávés-, meg teásdobozokat, továbbá az én feladatom gondoskodni arról, hogy a kávéhoz mindig legyen aprósütemény.
Igen, ez is a kulturális érdekességek közé tartozik: itt ebéd után, vagy délután le szokás ülni egy csésze kávéval és aprósütivel, lazítani kicsit.

Egyébként a cégtől kaptam pénzt külön arra, hogy vegyek magamnak elegáns cuccokat, amikben a recepción pompázhatok. Egy ilyen igényes helyen még a recepcióstól is elvárják, hogy nadrágkosztümben és selyemblúzban jelenjen meg a munkahelyén. A takarítónő azért jöhet farmerban és pulcsiban :)
Itt ér véget a csodálatosan érdekfeszítő blog