Ride the dark side, search the Soulside!

Lélek szféra

Egyéb

...mostanában magyarul is olvashatunk ilyesfajta című honlapokat. Külföldön ez már lecsengett, mégsem tudom megállni, hogy ne írjak erről is valamennyit.
Azok kedvéért, akik kívülállóként tekintenek az egész helyzetre, elmagyarázom.
Sokan akadunk, akik az anorexiát sokan egyfajta megszállottságként éltük, éljük meg. Konkrétan olyan érzés ez sokszor, mintha élne bennünk egy másik valaki, aki minden pillanatban megmondja, mit tegyünk - és aki minden pillanatban emlékeztet arra, hogy mennyire rosszak, értéktelenek, kártékonyak vagyunk, és ezért még a legkevesebbet is ki kell érdemelnünk és bizonyítanunk kell érte.
Ana voltaképp nem más, mint az önutálatunk manifesztációja, amely már annyi energiát szívott el tőlünk, hogy ez elég erőssé tette ahhoz: önálló személyisége legyen és leszakadjon rólunk. Néhányan halljuk a hangját, de van, aki látta is. Megfordult már a fejemben az elképzelés: ez a betegség talán a tudathasadás egy sajátos formája lehet. Egy fontos különbség azonban fennáll a hasadásos elmebaj és az anorexia között: a szkizofrén betegnek nem szükségszerűen elég tiszta a tudata ahhoz,hogy átlássa a helyzetét. Anorexiásoknál azonban - gyakrabban, mint hinnétek - jellemző, hogy a páciens pontosan látja a helyzetét, de mégsem tud rajta változtatni, mert rendszeresen tapasztalja: ha megpróbál ellenállni a kényszereknek - amelyek azt parancsolják: "ne egyél", "ne egyél bűnös ételt", "ne egyél 500 kalóriánál többet", "csak minden másnap egyél, ez bőven elég ahhoz, hogy életben maradj... és még az életben maradás is túl nagy kiváltság a számodra", "verést érdemelsz" és így tovább.
Ennek a sajátságos pszichés állapotnak egy félreolvasásából keletkezett annyi proana, prowanna oldal. Be kell vallanom: a mai napig a harctéri ideg kap el, amikor "Ana segít lefogyni" jellegű szlogeneket látok. Ennek indokáról írok az alábbiakban.

Mit vár el az ember egy igaz baráttól? Legyen mindig ott, ha szükség van rá. Ebben egyetértek. Jól emlékszem, milyen érzés, amikor az embernek az egyetlen "barátja", akire "számíthat", az evési zavara, ezért jobb híján ragaszkodik hozzá. Az evési zavar soha nem hagy cserben, úgymond. Mindig itt van mellettünk. Azonban amint ennél tovább próbálunk látni, előbb-utóbb fel fog merülni a kérdés: Ana tényleg, de komolyan igazi barát? Lássuk csak.

Egy igazi barát nem köti feltételekhez a szeretetét.

Nem terrorizál, és nem zsarol azáltal, hogy kihasználja a szeretethiányodat. Ezzel szemben Ana szinte hihetetlenül gyöngéden bánik Veled, ha szót fogadsz neki; csak teljesítsd az összes eszement dolgot, amelyekre megpróbál rávenni, és rögtön angyalszárnyak simogatását érezheted, biztos lehetsz benne, hogy méltó vagy a szeretetre, és különben is, Ana nem éri be akárkivel, neki mindig csak a legjobbak kellenek...
Hanem, próbálj csak meg ellentmondani neki a legapróbb dologban is!
Egyél meg például egy müzliszelettel többet annál, mint amit aznapra engedélyezett a számodra. Rögtön azt fogja parancsolni: most, azonnal haza fogsz rohanni a suliból, hogy legalább fél órányi halálkemény tornázással ledolgozd azt az eszméletlen kalóriamennyiséget. Nem számít, ha a hiányzás miatt nem fogják aláírni a félévedet. Nem volt önuralmad, bőven többet ettél annál, mint amire szükséged van - hát szenvedj! Nem, ne sajnáltasd magadat. Fáj mindened, sírsz a kimerültségtől és az éhségtől - na és? Megérdemelted! Úgy kell neked. EZ az, amit valójában megérdemelsz. Látod, milyen BUTA és TEHETSÉGTELEN vagy? Még a félévi aláírást sem tudtad megszerezni! Az ilyen meg minek él már...

Vagy, egyél meg egyáltalán bármit is, annak ellenére, hogy még nem vagy rosszul az éhségtől.
"Hogyan merészelted? Nem szédülsz, kilátsz még a fejedből, nincs ketózis élményed - ennek ellenére enni merészeltél?! Fujj, falánk malac! Most, azonnal letolod az ujjadat, és kiteszel MINDENT! Kijött már minden? Nem? Akkor nyomás, igyál langyos vizet, és dugd le az ujjadat még egyszer... most már biztos vagy benne, hogy kijött minden? Igen? Én még mindig nem vagyok ebben biztos, úgyhogy igyál még langyos vizet, és dugd le az ujjadat még egyszer! Hogy még egy jó ideig ne felejtsd el, milyen alantas vagy, mennyire rabja vagy a legaljasabb testiségnek, méltó büntetést kell kiszabnom a számodra. Mondjuk, pucold ki a vécét gumikesztyű nélkül. Ez az, csináld, ez az, ami neked való, ha egyszer ilyen primitív kis teremtés vagy, aki folyton csak zabálna... másra soha az életben nem leszel jó. Már régóta tudod, milyen kevés az, amire valójában szükséged van ahhoz, hogy ne halj éhen - mit akarsz még? Legyél hálás azért, hogy elnézem neked, hogy nincs önuralmad halálra éhezni. Más nem lenne ennyire nagylelkű veled, ha tudná, milyen alantas és alávaló vagy. Én vagyok az egyetlen, aki igazán tudja, milyen vagy, és mégis képes voltam melletted maradni! Igazán nem nagy dolog, amit ezért cserébe kérek, és még erre sem vagy képes?"

Mondjátok csak: egy igazi barát bánik az emberrel ilyen méltatlanul?
Amikor kezdesz visszazuhanni nagyjából egy 12 éves gyerek értelmi (és szociális) szintjére, gyakorlatilag semmit sem tudsz megcsinálni hathatós segítség nélkül, minden apróságon elsírod magadat- ekkor Ana csak arra hívja fel a figyelmedet: "milyen csodálatosan törékeny lettél, milyen légies, milyen éteri... igazán, egy ilyen törékeny és tiszta lény, mint Te, már nem is való erre a világra. Mit szólnál például ahhoz, ha felakasztanád magadat? Állítólag nem is fájdalmas, ha helyesen csinálják..."

Egy igazi barát soha nem sajátít ki.

Nem kezel Téged a tulajdonaként, nem akar a maga beteg képére formálni.
Ana nem ilyen.
Neki semmi más nem számít, csak az, hogy neki megfelelj.
Nem törődik vele, hogy közben mindent elveszítesz, amiért korábban élned volt érdemes.
Nemcsak "törődik is ő azzal, hogy az evési zavaron kívül már senkid és semmid sincsen" - hanem éppen ez a célja. Mindent és mindenkit annak kell alárendelned, hogy "ő" mit parancsol. És mindig azt parancsolja, hogy tagadd meg önmagadat, tagadj meg önmagadtól mindent, vesd meg önmagadat.
Nem törődik azzal, hogy leépülsz testi, szellemi értelemben.
Amikor már kezdesz csúnyán kinézni, állandóan karikás a szemed, hasra fekve érzed a bordáidat, Ana elragadtatva biztat, hogy milyen gyönyörűek a csontjaid. Hullik a hajad, beesett az arcod, sárgás a szemed fehérje, és ő csak azzal foglalkozik: lám, lám, a sok éhezésnek mégis meglett az eredménye, hiszen már nem ér össze a combod, amikor jársz!

Egy igazi barát elfogadja az embert olyannak, amilyen.

Nem akar hazugságokat elhitetni Veled, önmagaddal kapcsolatban.
Nem arról igyekszik győzködni, hogy ronda vagy, kövér vagy, visszataszító vagy és le kéne fogynod ahhoz, hogy szerethető legyél; azzal sem hiteget, hogy "na, ha fogysz még két kilót, akkor már minden teljesen jó lesz." Nem.
Ha lemész 48 kilóra, akkor Ana rögtön azzal jön, hogy "le tudsz fogyni 47...46...45 (tetszőleges számot helyettesíts be ide) kilóra is."
Anorexiadémon erősen emlékeztet Hamupipőke gonosz mostohájára, nem? Szegény, naiv kis Hamupipőke szófogadóan válogatta a lencsét, bízva abban, hogy ha megcsinálja, elmehet ő is a bálba... a gonosz mostoha pedig kinevette, még akkor is, amikor Hamupipőke mindent megtett, amit csak kértek tőle.
"Kedves Ana" a lehető legnagyobb gondossággal titkolja előtted: voltaképp nem lesz Veled elégedett, amíg el nem éred a szerinte ideális testsúlyodat, amely körülbelül 3 kiló, de ebben az urna súlya is benne van.
Miért akarna bárki is ilyen "barátot" magának?
A jóistenit neki, miért nem olvasok sehol soha olyat, hogy "Kedves Ana! Köszönöm, hogy ennyi mindenben segítettél! Minden eredményemet Neked köszönhetem! Hála Neked, most már szép vékony lettem! Mivel ilyen szép vékony vagyok, ezért népszerű is lettem! Mivel ilyen szép vékony vagyok, bármilyen cuccot felvehetek és őrjítően dögösen nézek ki benne! Mivel ilyen szép vékony vagyok, hála Neked, ezért azt a pasit kapom meg, akit csak akarok! Mivel ilyen szép vékony vagyok, ezért boldog és kielégítő kapcsolatokat tudok fenntartani!"
Ehelyett az tapasztalható: "kedves Ana" gondoskodik arról, hogy még akkor SEM érezheted magadat "szép vékonynak", ha már illusztráció lehetnél egy éhezők megsegítésére buzdító propagandaplakáton. Még akkor SEM vagy "szép vékony" (és így, nem is álmodhatsz sem népszerűségről, sem azokról a ruhákról, amelyeket szeretnél hordani), ha amúgy már több egyértelmű jelét is mutatod az alultápláltságnak. S ha "kedves Ana" már "segített szép vékonyra lefogynod" (igen, eltaláltátok, ez az a jelzős szerkezet, amely a legintenzívebb haragot váltja ki belőlem), akkor normális hapsi valószínűleg szánalommal fog tekinteni Rád, arról már nem is beszélve, hogy ilyen állapotban a legutolsó gondolatod lesz az, hogy hódíts. Nagyon sokan akadnak, akiknek megnehezíti vagy tönkreteszi a kapcsolatát a tény, hogy "kedves Ana" segít nekik szép vékonyra lefogyni.