Ride the dark side, search the Soulside!

Lélek szféra

Egyéb

Overt és covert narcizmus

Ne felejtsd el megnézni a többi, narcizmus témájú cikket! Biztosan találsz még érdekes témákat itt.
Tudni kell, hogy a kóros narcizmusnak két altípusa van - ezt a tényt azért is fontos ismerni, mert ezen altípusok egyike látszólag távol áll a köztudatban élő "narcisztikus" viselkedéstől, viszont éppen olyan destruktív tud lenni - ha ugyan nem még destruktívabb -, mint a "közismert" narcisztikus típus.

A két altípus, amelyeket ebben a narcikkben ismertetni fogok, az overt és a covert altípus.

Az "overt" fajta bemutatható ekképpen: a tehetségtelen színésznő archetípusa.
Gyakorlatilag mindegy neki, ha rossz kritikákat írnak róla a lapokban, vagy ha csak pocsék darabokban kap szerepet - de legalább addig is vele, sőt Vele foglalkoznak, és a plebs az ő magánéletén csámcsog.

A "covert" fajta ezzel szemben a szent életű, a földre szállt angyal, a másokért élő mártír archetípusa. Látszólag annyira önzetlen, önfeladó, altruista, hogy a fals, narcisztikus önimádatnak még az árnyéka sem fér hozzá... valójában azonban nem annyira "ő él másokért", mint inkább "mások élnek őérte". Csak elég ügyes ahhoz, hogy úgy rendezze a színfalakat, hogy azok azt igazolják: ő aztán önzetlen, nagyon.

Mindkét altípus ugyanazzal a problematikával rendelkezik: mélyen gyökerező Selbst-sérülések miatti, krónikus önbecsüléshiány áll a problémák hátterében; az egyén a lelke mélyén olyan kétségbeesetten hiányolja az önmegerősítést, hogy mindent és mindenkit feláldoz annak érdekében, hogy azt érezhesse: ő nemcsak valójában létezik, hanem komolyan vehető is, szép is, jó is, ügyes is, és még okos is. Az ilyen személynek minden energiája és erőfeszítése arra fordítódik, hogy önmagát megerősítse - ezért, akármit is mutat a látszat, valójában csakis önmagára jut energiája. Mások csakis ennek az önmegerősítésnek eszközei lehetnek, más szerepük nem lehet a narcisztikus egyén környezetében.

Hogyan módosul ez a problematika a két altípus esetén?
A kérdés kulcsát az implicit és az explicit önbecsülés közötti különbség megértésével láthatjuk be.

T.i. implicit önbecsülés - az önbecsülésnek, az "oké vagyok, jogom van létezni, és ezért megérdemlem, hogy az életem ne legyen egy rohadalom" érzésnek a belső, mélyebb része; az ehhez tartozó információk az agy alsóbb szintű régióiban, a limbikus rendszerben tárolódnak. Ez ösztönösebb, tudattalan, akaratlagosan nem irányítható folyamatok és érzések összességén alapszik.
Az explicit önbecsülés - az "oké vagyok, szép vagyok, ügyes vagyok stb." - infói az agy magasabb szintű régióiban, a neocortexben tárolódnak. Ez tudatos, akaratlagosan - elvileg - irányítható folyamatokból tevődik össze.

Mármost, a két narcisztikus altípusnak - a kora gyermekkorban elszenvedett idegrendszeri károsodásokkal összhangban - e kettő közül más-más rész szenved élethossziglan ható sérülést.
Az overt narcisztikusnak - az exhibicionista, direktben egoista, önimádó seggfejnek szerencsétlen, álomvilágban élő, saját gyengeségével szembenézni képtelen betegnek - rendkívül túlfejlett az explicit önbecsülése - a neocortexes, "tudatos" fajta -, viszont az implicit önbecsülése - a limbikus rendszeres, "ösztönös" fajta - kórosan alulfejlett.

A covert narcisztikusnak éppen ellenkezőleg, szokatlanul túlfejlett az implicit önbecsülése - az ösztönös, tudattalan -, viszont az explicit önbecsülése - a tudatos, magasabb szintű - csökevényes.

(Fontos megjegyezni, hogy a tiszta típusok feltételezhetően nagyon ritkák. Sok "overt" típus mutat egypár "covert" jellegzetességet is, és viszont. Valószínűleg nagyon ritkák a tökéletesen "egy irányba mutató" idegrendszeri károsodások.)

Ez a gyakorlatban elsősorban azt jelenti: a két narcisztikus altípus más és más módozatokon "szerzi be" a saját Selbst-jéhez kapcsolódás élményét.
(Egy kis emlékeztető, arra az esetre, ha a nagyon hosszú és nagyon összetett Rune Fardal-cikket nem lett volna idegzetetek végignyomni: Selbst-objektum az, amihez kapcsolódva, amihez viszonyítva "önmagunknak tudjuk érezni" magunkat. Normális embernél elválik a Selbst-objektum - a külső tárgy, amely megerősítést, kapcsolatot jelent magával a Selbst-tel - a Selbst-től. Narcisztikus embernél tökéletes fúzió áll fenn, a narcisztikus képtelen differenciálni Selbst-et és objektumot, az objektumot egy ilyen primitív, infantilis szinten azonosítja saját magával. Ebből következik, hogy a narcisztikus elveszíti önmagát - és emiatti kétségbeesésében destruktív, agresszív, másokra veszélyes lehet -, ha az objektummal való kapcsolata sérül.)

Az overt típus, túlfejlett explicit önbecsülésétől hajtva, saját magába invesztálja energiáit. Ez adja a jellemzően irritálóan önimádó, önmagával elfoglalt, egoista viselkedés alapját.
Az overt narcisztikus a saját énideálját testesíti meg, és azáltal teremt - elmepatológiás jellegű - kapcsolatot az "én" és "önmagam" között, hogy másoktól provokálja ki ezen énideál megerősítését. Tehát, más szavakkal élve: oly beteges lelkű egyén, hogy Selbst-objektumnak is saját magát tekinti. Ezért meglehetősen jól kelti egy autonóm, önálló, működőképes emberi lény benyomását (eközben a valóságban: neki van a legnagyobb szüksége arra, hogy mások csodálják és elismerjék őt... azért, hogy olyan borzasztóan autonóm és "self-made man"!)

A covert típus, ettől eltérően, külső tárgyakba invesztálja energiáit - és ettől válik veszélyesen megtévesztővé. Ugyanis az ilyen ember - felületesen tekintve - őszinte szeretettel, figyelemmel és gondoskodással veszi körül azokat, akiktől visszajelzést remél; a legnagyobb odaadással tűnik támogatni szeretteit a saját céljaik elérésében - de valójában a saját lelki energiáit invesztálja másokba, annak érdekében, hogy a saját Selbst-jére megerősítést kapjon. Önmagát csak másokon keresztül képes szeretni - de teszi ezt egy kóros, önmaga számára sem kielégítő módon; ha nagyon szakszerűen akarok fogalmazni, akkor azt mondom: projektív identifikáción keresztül kap önmegerősítést a covert narcisztikus.
Látszólag ez az őszinte ragaszkodás, törődés, figyelem - na, és a covert narcisztikus "gyámoltalansága" meg "másokra utaltsága" (amelyet éppen olyan szégyentelenül játszik ki a saját kisded céljai elérésére, mint teszi az overt narcisztikus az állítólagos "önállósága" meg "a helyzetet uralása" által) -; ennek a viselkedésmintázatnak a kóros mivoltára, a beteges kötődések általi motiváltságára csak akkor derül fény, ha... elszakítjuk szegény kicsi covert narcisztikust a dédelgetett Selbst-objektumától. Próbáld csak meg elvenni egy covert példánytól azt a tárgyat, személyt, pozíciót, amelyben a saját nagyszerűségét megtestesülni látja - és megtudod, mit jelent a "földi pokol" kifejezés a gyakorlatban!


A könnyebb érthetőség kedvéért, álljon itt néhány jellemző példája a két narcisztikus altípusnak!

Kezdhetjük a klasszikus példával, a mondabeli Narkisszosz és Ékhó történetével.
Narkisszosz egészen egyértelműen az overt típus ősképe; az őt reménytelenül imádó, az ő szavait maradéktalanul visszhangzó Ékhó pedig a covert típus mondabeli példája. Emlékeztek a mesére? Narkisszosz, ugye, ott sorvadt el a saját tükörképét bámulva-csodálva, kétségbeesésében, amiért a gyönyörű képet soha nem érhette el, és az soha nem válaszolt neki, ha szólt hozzá. Ékhó viszont, aki halálosan szerelmes volt Narkisszoszba - de nem tudta a saját gondolatait elmondani neki, a rajta ülő átok miatt mindig csak mások szavait tudta visszhangozni -, amikor egy reggelen nem találta a pataknál Narkisszoszt - csak a sárga virágok nyíltak a fiú holtteste helyén -, ő maga is elsorvadt, bánatában megszakadt a szíve. Csak a hangja maradt meg, most is visszhangozza mások szavait, kihalt helyeken, nagy sziklafalak mellett.
Ez a motívuma a régi görög mítosznak, nagyon szépen bemutatja a tényt, amit mi itt nagy modernül meg felvilágosultan úgy fogalmazunk: a covert narcisztikus megszűnik létezni, ha nincs, akinek a szavait - vagy tetteit - visszhangozhatja.

Modern példák az overt és covert narcisztikus mintázatra:

Rocksztárok és groupie-jaik, fangirl-jeik.

Agyonsztárolt futballcsapatok és cheerleader-jeik.

A Sikeres Menedzser (csináltatott öltöny, presztízzsel teli kocsi, márkás nyakkendő stb., hiszen tudjátok), meg trendi, dekoratív titkárnője menedzserasszisztense (tárgyalást meetinget megszervezni, hivatalos levelet fogalmazni, gyorsírni vagy gépelni tudni nem fontos, viszont dekoratívan megjelenni és arculatot erősíteni követelmény.)




Egy sajátos jellegzetességet figyeltem meg az overt és a covert narcisztikusoknál, a komorbiditást illetően.
Tudjuk, hogy a narcisztikusok akár a betegségeiket is felhasználják arra, hogy megfelelő figyelmet kaphassanak maguknak.
A különösen kóros formája ennek a viselkedésformának: az overt típus "sima" Münchausen-szindrómát produkálhat, betegségeket "gyárt" magának annak érdekében, hogy megkapja a - szerinte - neki kijáró figyelmet. A covert típus Műnchausen by proxy szindrómát produkál, a felügyeletére bízott személynek - rendszerint a saját gyermekének - "gyárt" betegséget, hogy ő maga ezen keresztül dicsőülhessen meg, mint gondoskodó, aggódó szülő.



Noha az iromány saját kútfő, irodalmazásra és tanulásra szokás szerint a jó, öreg Rune Fardal cikkeit használtam elsősörben, továbbá a narcisztikus személyiségstruktúrát bemutató dán Wikipédia-czikket.