Ride the dark side, search the Soulside!

Lélek szféra

Egyéb

Pszichopiték

Vallási tébolyda
Sztereotip bélfodrok
Bolyhos rosszakarat és makrancos szögesdrót
Toboztobzódás
Nem élek az ipari húsdaráló adta eséllyel
Cím nélkül, de wolfrám és tökfőzelék
Samponszellem
Reklamálok a plajbászkolbász miatt
Elmélkedés egyes belső szervek értelmi színvonaláról

Az itt olvasható irományokra ráfér egy kis szerecsenmosdatás.
Az eredeti inspirációt a Szögletes Üveggolyó szövegvilága adta: megihletett az a féktelen hülyeség—amelyben minden igénytelenkedés mellett, vagy ezekkel parallel, néhol kifejezett szellemi tartalmak fedezhetőek fel -, hogy nekiláttam én is baromságokat írni. Mindennemű értelem nélkül, tehát önmagamat adva, de mégis olyan szavakat használva, amelyeknek mintha értelmük lenne.
Nemrég megint rám jött az ötperc, és nekifogtam pszichopitéket írni—ahogyan annak idején neveztem az általam elkövetett, idióta gyíkságokat.
Az eredmény engem döbbentett meg a legjobban.
A legújabb pszichopitéim olyanok, mintha a dadaista, szimbolista, abszurd (satöbbi) költészet legmeghökkentőbb gyöngyszemeinek paródiái lennének. Részint kétségbeejtett az eredmény—ezekben az akármikben GONDOLATMENET fedezhető fel! Ökörséget akartam írni, és mégsem tudtam kikerülni azt, hogy gondolat legyen bennük? Részint elképedtem azon a tényen, hogy képes vagyok meghökkentő allegóriákban kifejezni a frusztrációimat.

Nem tudok egyebet mondani elöljáróban, mint elmesélni a régi viccet, arra az esetre, ha valaki nem ismerné:

Két dadaista művész lumpol egy párizsi mulatóban. Éjfél, valamint a sokadik üveg pezsgő után az egyikük felveti:
-Te, mi lenne, ha belehánynánk a zongorába?
A másikuk, a meg nem értett művész rezignáltságával legyint mélabúsan:
-Á, semmi értelme nem volna. Úgysem értenék.


Nagyjából ugyanilyen a viszonyom ezekkel a pszichopitékkel is. Ennek megfelelő komolysággal is kéretnek kezelni.