Ride the dark side, search the Soulside!

Lélek szféra

Egyéb

A szívcsakralakók a világon a legtisztább lelkű, legszeretnivalóbb kis lények. Néhány éve találtam ki őket: létrejöttüket az inspirálta, hogy nagyon nagy volt bennem a szeretetvágy, ezzel egyidejűleg a szinkrét bulvárezoterizmusból már rendkívül elegem volt.
Ahhoz képest, hogy eredetileg csak egyfajta paródiát akartam csinálni a legismertebb ezoterikus közhelyekről, a szívcsakralakók olyan édesek és őszinték “lettek”, hogy már nemcsak én sajnálom: csak a képzeletemben léteznek, hanem sokan mások is, akiknek meséltem róluk.


A szívcsakralakók többnyire kishermelinekre emlékeztető lénykék, fehér bundával, lepke-, fátyolka-, vagy szitakötőszárnyakkal. Szívcsakrákban laknak, és az ott található szeretetből táplálkoznak—ennél “sűrűbb” táplálékot többnyire nem vesznek magukhoz, mert megfeküdné a gyomrukat. Mivel szívesen kunkorodnak össze egymással, nem ritka az olyan szívcsakra, amelyben akár öten-hatan is vannak. Időnként kirajzanak. Esetleg kötelékben röpködnek.

Okosak, érzékenyek és nagyon ragaszkodóak: igyekszenek mindent megtenni a lehetőségeikhez mérten azért, akinek a szívcsakrájában laknak. Mindannyian profi feng shui szakértők, tudják a módját, hogyan kell egy zilált érzelmi életről árulkodó szívcsakrát átrendezni, berendezni ahhoz, hogy kellemesebb legyen. Amint egy szívcsakralakó úgy dönt, hogy Hozzád költözik, azon nyomban fogja az icipici prakkert, portörlőt és söprűt, hogy alaposan rendet tegyen odabent. Természetesen a takarítás mellett alapos lomtalanításba is fog: módszeresen kihajigálja a szívcsakrádban lévő, ám szükségtelen vagy káros dolgokat. Beköltözés után pedig nem lomol. :}
Ha az érzelmi világod kaotikussá válna, a szívcsakralakóid biztosan kiakasztanak még néhány szép, színes kristályt odabent.
Időnként előfordul, hogy egy-egy szórakozottabb szívcsakralakó véletlenül a harmadik szemedbe röppen be a szívcsakrád helyett. Ilyen alkalmakkor gyorsan rájön a tévedésre, lemegy a szívcsakrába, és egy álló napig alszik :}

A szívcsakralakók még kicsik: voltaképpen soha nem nőnek meg. Vannak közöttük kislányok és kisfiúk is, de mivel serdületlenek, ez semmi különbséget nem eredményez. A nemiséget, a nemi különbözőségeket és a szexualitást emiatt egyszerűen nem értik.
Hasonlóképpen érthetetlen a számukra a pénz fogalma. Akármilyen okosak is—emberi fogalmak szerint hiperintelligensnek számítanak -, nem fér a fejecskéjükbe: miért kell az üzletekben fizetni? Ha egyszer amúgy is ott van egy csomó cucc, miért nem vihet belőle csak úgy bárki, akinek szüksége van rá?(Másfelől: miért vannak, akik mindig többet vinnének el, mint amennyi igazán kell nekik?)

Nagyon szívesen nyilvánítanak szeretetet. A válladra röppennek, és megböködik a füledet az orrukkal.
Emberi nyelven remekül kommunikálnak, nagyon jól lehet velük beszélgetni—bár egymásnak leginkább csak szuszogni szoktak.
Természetesen aludni is lehet velük, mintha kis plüssjátékok lennének: magadhoz öleled a szívcsakralakót, és ahogyan elalszol—illetve, ő alszik el—, lassanként becsúszik a szívcsakrádba.
Van humorérzékük. Ha megkérsz egy szívcsakralakót, hogy adott időben ébresszen fel, akkor a mondott időpontban kikakukkol a szívcsakrából.

Ha valami bántja őket, akkor halkan nyifognak - ilyen alkalmakkor természetesen nagyon hálásak azért, ha a tenyeredbe veszed és az arcodhoz szorítod őket finoman.
Ha nagyon veszélyeztetve érzik magukat, akkor lecsatolják szárnyacskáikat, hermelinné alakulnak, és fülsértő visítással kísérve, fájdalmas harapásokkal védik meg magukat. Ez meglehetősen ritkán történik meg, és akkor is napokig nyifognak utána. Egyébként a legnagyobb durvaság, amelyet egy emberi lénnyel szemben képesek elkövetni, az, hogy karba tett mancsocskákkal közlik az illetővel: “…és vedd tudomásul, hogy soha nem költözök a szívcsakrádba!” Bár az igazán érzéketlen emberi lények nem is képesek látni a szívcsakralakókat—ők pedig az ilyen embert inkább ráhagyják a hermelinekre. Harapják meg.

Senki sem tudja, hogyan “születnek” a szívcsakralakók—ők maguk sem. Egyszer csak lesz egy újabb. Valószínűleg ezzel lehet összefüggésben, hogy a születési horoszkópjuk kicsit más, mint az embereké.
Nincs Marszuk, Plútójuk és Napjuk sem—a “sztereotipizálást” emiatt a Hold-jegyük alapján lehet végezni.
Általában jellemzőbb egy szívcsakralakóra a Hold-jegye, mint az emberekre a Nap-jegyük szokott lenni. :} A szívcsakralakók a saját honlapjaik layoutját, színösszeállítását is általában a Hold-jegyükre jellemző módon alkotják meg.
(Saját hálózatuk van, a Szívcsakranet, az emberek internetjéhez és a helyi intranetekhez némiképp hasonló, néhány alapvető különbséggel:
1.) Szélessáv, garantált és ingyenes hozzáférhetőség minden szívcsakrában.
2.) A szerver szívcsakrákon 100%-os az uptime.
3.) Nincsenek rosszindulatú felhasználók, ezért a biztonságtechnikai kérdések is másként merülnek fel.)

A tény, hogy a szívcsakralakóknak nincs Marszuk és Plútójuk, sajátossá teszi a légiharchoz való viszonyukat is. Mivel nekik is van szárnyuk, ezért szeretik a szép harcirepcsiket, viszont keservesen nyifognak az alkalmazott fegyverek miatt. A szívcsakralakók véleménye szerint az összes levegő-levegő (meg természetesen föld-levegő) rakétába lőszer helyett fluoreszkáló festéket kellene tenni, és tisztességesen játszani. Akit eltaláltak, az menjen haza. Akinek a gépe már fluoreszkál, mert összefestékezték, arra nem szabad lőni. Mivel nincs Marszuk, ezért nem értik: miért arra megy ki a játék, hogy mások szép, értékes cuccait - akár gépet, akár földi ojjektumot - tönkrevágjunk?

Kos Holdúak: intenzív narancsvörös rókalepke-szárnyuk van. Jóhiszemű, őszinte lénykék, és egyben nyíltak, barátságosak is. Tragédiájuk, hogy azt hiszik: mindenki olyan őszinte és egyenes, mint ők. Egy Kos Holdú szívcsakralakót elég a tenyeredbe venned és megsimogatnod, máris egy életre a barátjának tekint és hermelinné visszaalakulva megvéd, ha kell. Bárki akár csak egy rossz szót is szól Rád, Kos Holdú szívcsakralakód azonnal le fogja csatolni a szárnyacskáit, és megharapja az agresszort.

Bika Holdúak: talán ők a legszebb, legaranyosabb, legbarátságosabb szívcsakralakók. Lefegyverző természetességgel tudnak szeretetet nyilvánítani, szeretik, ha megsimogatják őket, és mi tagadás, kissé lusták is. Nagyra értékelik a szép virágokat, zenét—roppant muzikálisak! -, festményeket, és rengeteg süteményreceptet tudnak. Ők már az illatával is jóllaknak a sütinek, de mindig segítenek a szívcsakratulajdonosnak.

Ikrek Holdúak: nagyon kíváncsi természetű, virgonc kis szívcsakralakók. Minden érdekli őket, emiatt aztán roppant könnyen találnak közös témát másokkal. Ikrek Holdú szívcsakralakó mellett soha nem lehet unatkozni, mert mindig tud valami érdekeset mondani, vagy bemutat Neked valakit, akivel sok közös témátok akad, vagy nagy érdeklődéssel faggat arról, amivel éppen foglalkozol… Egy Ikrek Holdú szívcsakralakó éppen olyan jó, lelkes hallgatóság tud lenni, mint amilyen lelkesen ő maga osztja meg az éppen megszerzett ismereteit.
Ők a legjobb rádióamatőrök, de a Szívcsakranet üzemeltetői között is rengeteg az Ikrek Holdú. Viszonylag keveset alszanak, és sokat röpködnek. Könnyen tanulnak nyelveket—akár emberi, állati, vagy programnyelveket. Égszínkék boglárkalepke-szárnyuk van.

Rák Holdúak:
na, az ő meghittség-igényük, és képességük a gondoskodásra, páratlan. Főleg a kicsi állatokért rajonganak; rendszeresen szoktak bebújni egy fészekalja kisállat közé, szuszogni nekik. Elég sokat nyifognak—többnyire titokban, nehogy megbántsanak ezzel másokat -, mert minden nagyon mélyen megérinti őket. Rendkívül érzelemgazdagok, intuitívek és sok esetben muzikálisak is. Főként a romantikus zenét szeretik, meg az altatódalokat. Eléggé sokat alszanak. A szárnyacskájuk gyöngyházszínű.

Oroszlán Holdúak:
melegszívűek, nagylelkűek, és kissé hiúak a pompás aranyszínű szárnyaikra. Roppant játékos kedvűek, sok ötletes játékot tudnak, és nagyon vidámak. A környezetükben senki nem lehet lehangolt, vagy unott!
Egyszerűen képtelenség nemet mondani nekik—azonban túl nagylelkűek ahhoz, hogy ezzel visszaéljenek. Rendszerint csak akkor alkalmazzák ezt az adottságukat, amikor a játszótéren olyan anyukákat látnak, akik igazságtalanul, dühödten kiabálnak a gyerekeikkel. Az ilyen anyukát erélyesen lenyifogják a színről, utána pedig a bömbölő csemetét percek alatt megvigasztalják.

Szűz Holdúak:
hófehér szárnyú, nagyon kis szerény, illedelmes szívcsakralakók. Mélyen legbelül mindegyikük meg van róla győződve: ő igazából nem is aranyos—ezért belső késztetésük van rá, hogy illedelmesek és szerények legyenek. Okosak, precízek, alaposak—a Szívcsakranet legtöbb adatbázis-szakértője Szűz Holdú. Általában véve sok mindenhez értenek, bár nagyon nehéz őket meggyőzni arról, hogy ez nagyon értékes dolog. Nagyon jellemző például, hogy a Szűz Holdú szívcsakralakó megírja gyönyörű, tiszta kódolással a honlapját, és mindenki csak álmélkodik az ízléses, harmonikus, áttekinthető elrendezésen, meg a kellemes színkombináción is—a pici szívcsakralakó pedig ott nyifog fölötte keservesen, mert úgy érzi, hogy teljesen unalmas, jellegtelen és fantáziátlan az, amit összehozott, tiszta kódot meg akárki ugyanígy tud írni… Ugyanígy nehéz őket meggyőzni arról, hogy hófehér szívcsakralakónak lenni egyáltalán nem szégyen, sőt!

Mérleg Holdúak:
páratlanul, kecsesen szépek, finom pasztellszínű szárnyakkal, elmondhatatlan szépérzékkel. Ők azok a szívcsakralakók, akik a legtöbb szépséget fel tudják fedezni, akár egy naplementei égbolt árnyalataiban, akár a friss levegő hozta őszies, fanyar illatokban. Muzikálisak rendkívül. Mindehhez nagyon visszafogottan, illedelmesen, de mégis elragadóan adják elő magukat. Mindenkit szeretnek, és őket is mindenki szeretni szokta. Főként azért, mert roppantul ügyesek abbak, hogy mindenkit összebékítsenek egymással, vagy olyasmit találjanak ki (játékot, időtöltést, bármit), ami mindenki számára egyformán kellemes. Mérleg Holdú szívcsakralakók környezetében az elképzelhető legritkább a piszkálódás, vagy a vitatkozás.

Skorpió Holdúak:
vörös-fekete csüngőlepke-szárnyú, érzelmileg súlyosan sérült szívcsakralakók. Nem könnyű velük, mert átlag feletti a kíváncsiságuk is, a lényeglátásuk és az igényük is a dolgok mélyére hatolásra. Emiatt gyakran foglalkoznak olyan dolgokkal is, amelyek szívcsakralakóknak kevésbé ajánlottak—például háborús dokumentumokat, okkult irodalmat, ténykrimiket, thanatológia témájú könyveket olvasnak. Aztán persze nyifognak nagyon, mert a kíváncsiságukkal együtt nagyon érzékenyek is—még szívcsakralakó viszonylatban is rendkívül érzékenynek számítanak. Ha ilyenkor megkérdezed tőlük, miért csinálják ezt, ha ennyire megviseli a pszichéjüket, két bánatos kis nyiffanás között magától értetődően válaszolják: “mert érdekel, nyif!”

Nyilas Holdúak:
tiszta szívűek, és nagylelkűségben talán még az Oroszlán Holdúakon is túltesznek. Szárnyaik viszonylag nagyok, pompás bíborszínűek vagy püspöklilák, némi óarany szegélyezéssel.
Idealizmusuk utánozhatatlan. Egy Nyilas Holdú szívcsakralakó képes becipelni a hermelint a szívcsakrába, abból a megfontolásból, hogy a hermelin biztosan azért ragadozó, mert nincsen szárnya—tehát be kell cipelni a szívcsakrába, hátha akkor kinő a szárnya is.
Az albínó görényektől különösképpen el vannak ragadtatva: “óriás szívcsakralakó!”
Pedagógiai érzékük páratlan. Többségük több nyelven is beszél, és nagyon szívesen, készségesen tanítanak meg másokat is külföldiül.
A hazudozós fajta “felnőttek” mélységesen felháborítják őket, főként a papok és a politikusok. Ezért időnként felnőtt-ellenes tüntetéseket szerveznek, amelyek során fegyelmezetten felvonulnak, kis táblácskákkal, amelyeken ilyesmi szövegek olvashatóak: “Növesszetek szívcsakrát!”, “Le a felnőttekkel!”, illetve egyszerűen csak “NYIF!”

Bak Holdúak:
velük a legritkább esetben lehet találkozni. Ugyanis mindannyian a Halálnak (a fanyar humorú, hamisítatlan angol úriember Kaszásnak, aki rajong a curryért és a macskákért) szívcsakrájában laknak, és hihetetlen alapossággal vezetik a könyvelését—természetesen régimódi UNIX-os nagygépes rendszeren. Semmi világias, hivalkodó grafikus felület, csakis a jól bevált, egyszerűen használható, szakértelmet igénylő, stabil UNIX!
A Bak Holdú szívcsakralakóknak sakktáblalepke szárnyuk van. Természetesen remekül sakkoznak. Akár fejben is.
(Egy utólagos megjegyzés idekívánkozik: ki hinné el most nekem, hogy mindezt még azelőtt találtam ki, hogy tudtam volna arról: Pratchett bá Holdja is a Bakban volt, és azt sem tudtam, hogy a Halál figurájának megalkotásához az inspirációt a Hetedik Pecsétben szereplő, profin sakkozó Halál adta a számára?!)

Vízöntő Holdúak:
az ő szárnyuk, teljesen szokatlan módon, szitakötő-szárny. Figyelemre méltó technikai vénájuk van—amellé, hogy sokrétű az érdeklődésük, minden újdonság vagy éppen régiség érdekli őket -, lelkes szabad szoftver mozgalmárok, fejlesztők és felhasználók. Ha leülteted bármelyiküket egy Windoze-os gép elé, számíthatsz arra, hogy halk nyiffanással meg fogja kérdezni: “Linux nincs?”—és ha nincs, gyorsan elröppen telepítő anyagért.
Ha viszont Macbookot látnak, azonnal nekilátnak FreeBSD-t, NetBSD-t vagy hasonlót telepíteni rá. Ugyanis nem fér a fejecskéjükbe, hogy a nagyszerű BSD kernelből miért kellett világ csúfjára ilyen gyogyósokra optimalizált akármit csinálni, amit ilyen nagyzolós Mac OS random nagymacskaféle verzió néven és ráadásul pénzért adnak—azonban feltételezik, hogy az illetőnek biztosan valami BSD-szerűségre van szüksége, csak éppen nem tudott arról, hogy jobb is van…
(Egy utólagos megjegyzés ide is: amikor mindezt kitaláltam, akkor még nem tudtam arról, hogy létezik egy Dragonfly BSD nevű nyílt forráskódú UNIX-klón is! Ki hinné el ezt nekem?… :})
Nélkülük nem létezne Szívcsakranet.
Soha nem gonoszságból törnek be emberi hálózatokba (a felnyomott szervereken néha elhelyeznek valami idealisztikus tartalmú readme.txt állományt), hanem abból a megfontolásból: amíg az emberek a tönkrevágott kereskedelmi szoftvert próbálják helyrerántani, illetve visszaállítani a katonai adatbázist—és nem értik, hogy hová tűntek a biztonsági mentések is -, addig sem olyan ostoba dolgokkal foglalkoznak, mint a pénz, meg az egymás bántása.

Halak Holdúak:
halványzöld, kissé fénylő fátyolka-szárnyuk van, gazdag, ám rejtélyes lelki életük. Ők az igazi vízi lénykék. Amikor éppen ébren vannak, akkor elmennek úszni, mert azt nagyon élvezik. Amikor alszanak—és rengeteget alszanak—akkor meséket álmodnak. Ők álmodják a legszebb meséket, és miután felébrednek, mindig elmesélik az álmaikat a többieknek.

♦ ♦ ♦
A szívcsakralakók között is vannak egészen kicsikék. Ők a szívlények. Még többet alszanak, mint a szívcsakralakók, és még a Hold-jegyük is éppenhogy látszik a szárnyukon. Ha éppen ébren vannak, akkor is inkább csak játszanak, illetve kíváncsiskodnak.