Ride the dark side, search the Soulside!

Lélek szféra

Egyéb

Szóhasználati hiszti

Frissítve 2017. április 27.-én, kiegészítve néhány újabb dilettáns iszonyattal

Jó-jó, tudom, hogy ez részletkérdés, de a narcisztikus viselkedés, kóros mértéket öltő szülői narcizmus témájában megjelent magyar nyelvű írások kapcsán eszembe jutott.

A magyar nyelv annyira gazdag és árnyalt, hogy nem teszi szükségszerűvé az angol szövegekből tükörfordítással nyert kifejezések meghonosodását. Régi tapasztalatom, hogy az idegen nyelvekből szóról szóra átvett terminusok sokszor iszonyatosan magyartalannak, erőltetettnek hatnak. A nyelvünk gazdagsága szerintem lehetővé teszi, hogy kreatívak legyünk, és saját kifejezéseket találjunk ki - olyanokat, amelyek nem fülsértően erőltetettek, és mindenki azonnal érti, miről van szó, nem kell hozzájuk külön magyarázat!



Az egyik kifejezés, amelynek láttán-hallatán rendszeresen támad sírhatnékom, az "aranygyermek". Igen, én is olvastam, nemcsak norvég, hanem angol nyelvű cikkeket is, és nekem is feltűnt: a narcisztikus szülő favorizált, elkényeztetett gyerekét "The Golden Child" terminológiával szokás említeni.
Csak én érzem magyartalannak és erőltetettnek a szó szerinti fordítással kapott "aranygyermek" szót? Különösen azért erős bennem ez az érzés, mert magyarul beszélve vagy írva, több szemléletes szinoníma közül is választhatunk. A "kedvenc gyerek", az "üdvöske", a "kedvencke", a "papa/mama kis királyfija/hercegnője", például kifejezőbb és kevésbé magyartalan, mint az "aranygyermek". Egyedül maradok a véleményemmel?



A másik szó, amelytől még erőteljesebben töröget a frász: "gázlángolás". Igen, ismerem a filmet, és ezért azt is értem, miért vált angol nyelvterületen a valóság ügyes manipulálásának, ezzel az áldozat elbizonytalanításának szinonímájává a gázláng, de akkor is...
Elnézéseteket kell kérnem. Eléggé vizuális alkat vagyok, és ha meglátom valahol a "gázlángolás" kifejezést, akkor lelki szemeim előtt azonnal megjelenik egy gátlástalan, manipulatív egyén, aki szégyentelenül és lelkiismeret nélkül... ügyeskedik a Bunsen-égővel! (Akadnak egyéb, kevésbé szalonképes asszociációim is, de ezek megírásától eltekintek.)
Mit szólnátok a "megőrjítés taktikája" szóhasználathoz? Patricia Evans "Szavakkal verve..." című könyvében találkoztam vele, és szerintem nagyon jó, nem kell még a filmet sem ismerni ahhoz, hogy értsük.

Hasonló okokból támadt ellenérzésem a "repülő majmok" terminussal szemben is.
Az egyik problémát abban látom: aki nem ismeri a könyvet, az nem érti a cseppet sem finom utalást.
Ráadásként - nem tudom, csak én találom a terminust sértőnek?
"Repülő majomnak" nevezni azokat, akik valójában áldozatok - anélkül, hogy ennek tudatában lennének, szerintem erősen dehonesztáló.
Egy rosszindulatú narcisztikus környezetében gyakorlatilag mindenki áldozattá válik valamilyen formában - legjobb esetben a narcisztikus fals önimádatát kiszolgáló eszközként, rosszabb esetben pedig a piszkos munkát - akár tudatán kívül is - elvégző "csicskássá". Tényleg fogalmam sincs: csak az én privát túlérzékenységem, hogy a "repülő majom" terminust rendkívül bántónak találom? "He-he, te hülye repülő majom, hogy lehetsz ilyen vak, hogy nem látod meg: drága jó narcisztikus hozzátartozód kihasznál és csicskássá tesz? Vá-há-há, úgy kell neked, hülye majom!"

Azt is problematikusnak észlelem az egész terminológia-kérdéskörben: a - narcisztikusok által olyannyira kedvelt és előszeretettel kihasznált - "belső körök", szektás jellegű csoportosulások esetében rendkívül gyakori, hogy "belső szókincset" vagy fogalmakat használnak, amelyek jelentése a kívülállók számára vagy érthetetlen, vagy köznapi használatban egészen más jelentéssel bírnak, mint a "belső körökben".

Erre lehet természetesen azt is mondani: minden szakmának meg érdeklődési körnek megvan a saját zsargonja, ezt elismerem. Azonban ezek a kifejezések nem szakmai zsargonból származnak, hanem többségében ámerikás "népszerű pszichológia laikusoknak" jellegű önsegítő irodalomból. ABBAN a kulturális meg nyelvi közegben nagyon helytállóak és szemléletesek, de magyarul fájdalmasan erőltetettnek érzem őket.

Ezért szeretnék bátorítani mindenkit, hogy használja a kreativitását, és a magyar nyelvben rejlő páratlan lehetőségeket. Én is megpróbálom megtenni, ami tőlem telik, de egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy megfelelő szókincset ki tudjak dolgozni a témával laikus szinten foglalkozó önsegítő csoportnak!

Mivel úgyis mindig szükséges találnom valamit, amivel elégedetlen lehetek, a személyiségzavarok becézgetésétől is a falnak mentem egynéhányszor. A narcisztikus, az immáron nem narcisztikus, hanem narci - ez csak egy dolog, de amikor a borderline-t láttam "bordi"-ként említeni, gyorsan eltrilláztam néhány szoprán skálát, csak hogy másoknak is fájjon (drámai mezzo vagyok ui.).

Ennek fényében, kérlek, engedjétek meg, hogy a többi, DSM-IV által is említett személyiségzavar becézgetésére javaslatokat tegyek!

Cluster A:
A paranoid személyiségzavarosok ezentúl "pari" néven kerülnek említésre. Punktum.
Nem tudom viszont, hogy a skizoidek és a skizotipek közös megjelölésére a "skizi"-t érdemes-e használni. Akármennyire is könnyen keverhető egymással e kettő, azért van különbség.

Cluster B:
A narcikról és a bordikról már olvastam. Hanem mi legyen az antiszociálisokkal? Az "anti" nem elég egyértelmű, az "antiszoci" talán-talán megfelel, de a politikai színezet miatt inkább hanyagoljuk. Mit szólnátok a "toncsik" megjelöléshez, ugyanazon férfinév másik becézett formájából?
A hisztrionikusok nem okoznak túl sok nehézséget. A "hisztri" elég jó, úgy látom.

Cluster C:
Hűha, ez aztán a kemény feladat.
Mi legyen az averzívekkel, más néven elkerülőkkel? Az "avi" nem elég specifikus, mert az avatárképet is így jelöljük. Az "elki" elég hülyén hangzik ahhoz, hogy beleférjen a listába. Oké, egy tapodtat se tovább, az averzíveket ezentúl elkiknek fogják említeni a művelt, tájékozott laikusok.
A rögeszmés-kényszereseket becézgethetnénk - az angol "obsessive-compulsive" alapján - "obszi"-nak, de magam részéről az obszcenitásra asszociálok erről, és ez sérti az illető páciensek tökéletesség-és tisztasághajszolását. Lehetne inkább "rögi-kényszi", vagy rövidebben "kényszi"? Ez is van olyan borzalmas, mint a narci meg a bordi.
A dependensekkel viszont nem tudom, mit tehetnénk. A "depi" már foglalt, a "dependi" erőltetett, de legalább elég rossz.

Használjátok egészséggel - de inkább olvassatok igazi pszichológia szakirodalmat, ahelyett, hogy dilettáns szakszókincset alakítanátok ki.

Ó, és melyik volt az a szellemóriás, aki először használta a "narcopata" terminust? Úgy, de úgy szeretném megmutatni neki a DSM-IV-et és V-t is! Ilyen, hogy "narcopata", nincsen. Punktum. Sem a DSM-ben, sem az ICD-ben nincs. Sem máshol. Bocsánat, a jól informált laikusok website-jain létezik, de én nyilván nem vagyok jól informált laikus, ezért nálam sincs ilyen.