Ride the dark side, search the Soulside!

Lélek szféra

Egyéb

True Black Metalosok Etikáya

Egy megjegyzés az “Etika…” elejére: sokan olvasták ezt a baromságot, viszontláttam más oldalakon is a tartalmát. Voltak, akik értékelték, és voltak, akiknek nem tetszett: utóbbiak láthatóan nem értették, hogy nem a black metalból állt szándékomban gúnyt űzni, hanem a rajongók egy bizonyos típusa elé tartottam görbe tükröt. Annál is inkább, mert 18-19 évesen én is pont olyan idióta voltam, mint az alábbiakban bemutatott eszményi trúblekker.
A “True black metalosok illemtana…” az évek során számos módosításon, bővítésen és finomításon ment keresztül. Ma már kicsit öregnek érzem magamat ehhez az egészhez, de azért a nosztalgia az öncélú dekadens szépségek iránt a mai napig megmaradt bennem. :}

Ötlet copyright by csekélységem™ 1998-2011, baromság copyright by mindenki, akik nélkülözhetetlen ötletadói voltak ennek az éktelen ökörségnek- hála és köszönet érte mindannyiuknak!


Bevezetés, avagy kikhez is kívánok szólni ezzel az irománnyal?

Eleged van már abból, hogy egyre kétségbeesettebben és reményvesztettebben próbálsz kitűnni a szürke, unalmas, divatot és trendet majmoló (majomló) átlagemberek közül? Ne gondolkozz tovább a megoldáson (de semmi máson se)—legyél true black metalos! Az alábbiakban következő ötletek, trükkök, tippek garantált segítséget nyújtanak Neked, hogy—vágyaidnak megfelelően—mindenféle sorból tökéletesen kilógó, a társadalomból tökéletesen kitagadott, elüldözött, kivert magányos farkassá, a hétköznapi ember számára tökéletesen érthetetlen és megközelíthetetlen, borult elméjű, különcködő, pervertált baromállattá válhass!

Netán már régen true black metalosnak érzed, vagy legalábbis mondod Magadat, és annál jobban zavar Téged a többi kis gyogyós, éretlen-értetlen, wannabe pózer “black metalos” jelenléte? Ebben az esetben is tudunk segíteni abban, hogy mindenkinél true-bb, mélyebb érzésű és őselemi gyűlölettel eltelt öngyilkosjelölt lehess, ezáltal kiteljesítve mérhetetlen individualizmusodat!

Néhány alapvető illemszabály

Viselkedésednek mindenkor ki kell fejeznie az egész halandó és trendi világ felett érzett utálkozásodat és megvetésedet. Soha, semmilyen körülmények között ne engedj meg Magadnak egy átfutó mosolyt sem, és ne fecsegj—napi tíz mondat éppen elegendő ebben a nyomorúságos és meg nem értő világban, ahol senki, de senki nem képes megérteni a Te komplikált és mindenestől egyedülálló gondolatvilágodat—miért is vesztegetnéd a szót olyanokkal, akik Téged úgysem értékelnek?!- Ha helyesen, ezen útmutatás szerint cselekszel, előbb vagy utóbb nemhogy gyászos, de gyűlölettel és elnyomott indulatokkal teli keserű alaphangulat lesz a legjellemzőbb Rád. Ily módon hamarosan magától értetõdőnek fogod venni, hogy feketén kívül más színű holmikat nem vagy képes elviselni Magadon. A fekete szín a tapasztalat szerint kiválóan alkalmas arra, hogy elrejtőzz benne, egyúttal felhívd Magadra a figyelmet. “Vajon mit, kit gyászolhat ez az ember, hogy ilyen mérhetetlen keserűség árad belőle?”- gondolják majd az emberek- azok az emberek, akiket Te lenézel, gyűlölsz és egyáltalán. Mivel látják Rajtad, hogy nem lehet Veled mit kezdeni- mindig nyomott vagy, nem állsz szóba senkivel, láthatólag el vagy foglalva a magad világfájdalmával, illetőleg gyászával—nemigen fognak kísérletet tenni arra, hogy állapotodból kirángassanak. Így aztán napról napra egyre magányosabb és keserűbb leszel—hurrá! Ezzel az első lépést már meg is tetted a true black metalossá válás útján.

Egy ilyen lelkiállapot kiélésére hétköznapi módszerek nem állnak a rendelkezésedre—neeeem, ne is álmodj arról, hogy valamiféle értelmes, célirányos tevékenység, kreatív hobbi, harcművészet, hegyitúrázás, vagy bármi egyéb dolog hathatós megoldást adna szörnyűséges problémádra!
Egy magadfajta bonyolult lélek számára az ilyen módszerek túlságosan is komplikáltak, és egy ilyen túlvilági lény számára, mint amilyen Te vagy, teljességel alkalmatlanok- ne kérdezze senki, miért. Egyszerűen tudod ezt, és kész. Ennek megfelelően, mivel más kiút nincsen—lefojtottan agresszív és komor hangulataid elől menekülj a zenébe! Természetesen semmi, de semmi értelme sincsen felemelő hangulatú, emelkedett szellemű muzsikákat választani—tessék szépen elfelejteni az összes klasszikus zenét, a vidám sörmetalt, a folkot, a hard rockot…. minden egyebet el kell felejtened, minden zenét, amelyeket korábban esetleg hallgattál, az agresszív és komor hangulatodnak megfelelően agresszív és komor zenébe menekülj! Kezdésnek megteszi a régi Bathory, Venom, esetleg a “második generációs”-nak számító Immortal és Darkthrone, gyengédebb idegzetűek a kondicionálást kezdhetik Satyriconnal, Enslaveddel is—de az igazi true black metalos nem ragad le az ilyen “kiadói nyomásra fogyaszthatóvá, illetőleg eladhatóbbá tett” lightos zenéknél, és hamarosan Mardukra, valamint Mayhemre zúzva fog már aludni is.

True black metalos nem ereszkedik le odáig, hogy bárki nem black metalos köszönését fogadja, netán előre üdvözölje- egy true ember csakis más true embereket tisztelhet meg azzal, hogy jelenlétüket tudomásul veszi.

Életvitel

Mihamarább térj át éjszakai életmódra. Az éjszakát lehetőség szerint töltsd valami kihalt, rémisztő, nyomasztó helyen- elhagyott temetők, várromok, kőbányák kiválóan alkalmasak erre a célra. Az ilyen helyek tökéletes magánya elősegíti, hogy egyre jobban elmélyülj a világ nyomorúságának, az emberek gyűlöletes mivoltának átgondolásában, ami—lássuk be—elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban olyan boldogtalan, reménytelenül keserű lehess, és a lelked annyira elteljen haraggal, gyűlölettel, amiként az egy true black metaloshoz illik.

Az is magától értetõdik: akinek a CD-gyűjteményében Cradle of Filth, Dimmu Borgir, Hecate Enthroned, Ancient vagy ehhez hasonló hazug, szemét szutyok található, az nem true, s így valóban jobban tenné, ha a havonkénti rendszerességgel megismételt öngyilkossági kísérletei valamelyikét sikerre is vinné. Minél true-bb vagy, annál fontosabbá válik a számodra, hogy kizárólag true black metal hordák pokoli inspirációból fogant muzsikáival tápláld a sötét lelked mélyén forrongó gyűlöletet és gonoszságot.

True hordának az alábbi kategóriákba tartozóak számítanak:

a.) A Nagy Norvég Ősök a Dicsőséges Kilencvenes Évekből (illetve az Őket inspiráló, még ősibb ősformációk.) Ha nem tudsz felsorolni legalább öt, kötelezően bálványozandó sátáni hordát a 90-es évek Norvégiájából, akkor még rengeteg tanulnivaló akad a számodra, hogy true black metalosnak mondhasd magadat!

b.) Bármely más zajkar, amennyiben teljesítik az alábbi feltételeket:

  • 1.) Fekete-fehér albumborító, a nemzeti romantikusok stílusában.
  • 2.) Olvashatatlan logó. Esetleg gót betűs.
  • 3.) Legalább egy kicsit elmosódott promóképek a zenekar tagjairól, akik (valami erdőben, vagy szükség esetén akár a közeli, elhagyatott parkban) zordon képet vágva, felszegett fejjel állnak szemközt a kamerával—vagy komoran a földre meredő tekintettel tűrik a fotózás méltatlan gyötrelmeit. (Utóbbi a depressive black metal kategória.)
  • 4.) A demójukat csak igen kis példányszámban adják ki, mert nem tömegzenét alkotnak.
  • 5.) A zenekarnak még a nevét sem hallotta az egész országban 20-nál több ember. A black metal sajnálatos elüzletiesedése, elsekélyesedése—és a régi nagyok visszavonulása—óta csakis az lehet a true zene, amely annyira underground, hogy gyakorlatilag senki sem ismeri, és emiatt még a saját célközönségéhez sem jut el.



True black metalos nem jár szórakozni. Mégpedig azért nem, mert true black metal zenekar úgysem ad koncerteket: így hát a true ember, mivel nincs hová járnia, nem megy koncertre.
True black metalos természetesen kocsmázni sem jár. Nem hinném, hogy ez különösebb magyarázatra szorulna, de a gyengédebb elméjűek kedvéért röviden összegzem: true black metalos, noha előszeretettel fojtja világfájdalmát szeszbe, nem tartja összeegyeztethetőnek a mizantróp világnézetével, hogy egy levegőt (jobban mondva: egy cigarettafüstöt) szívjon a tucatemberekkel, a trendi férgekkel. Sokkal true-bb dolog a temetőben fetrengeni holtrészegen. Esetleg kimenni a pusztába, vagy a hegytetőre, ordítozni holtrészegen.

True black metalos még a magafajtával sem épít ki tartós kapcsolatot. Egyfelől azért nem, mert hát hol ismerkedjenek egymással a sok true-k? True black metal koncertek, mint tudjuk, nincsenek, IRC-re pedig elvből nem jár egyetlen true sem. Hiszen, mint tudjuk, egy true nem vesztegeti az idejét a számítógép előtti görnyedezéssel! Ehelyett inkább kimegy a legközelebbi erdőbe, és ott vagdalja az ereit.

Ha esetleg, netán, véletlenül két true egyazon erdőbe tévedvén érvagdalási célzattal, összefutnának, és jól elbeszélgetve megkedvelnék egymást—azonnal erőt kell vennie magán valamelyiküknek, és vagy összeveszést provokálva, vagy akár egy szó nélkül meg kell szakítania a kapcsolatot a másikkal. Hiszen hol maradna a true életérzés a kozmikus magánnyal, az elhagyatottsággal, ha akár csak egy másik true jelenléte is enyhítené azt?!
Akinek társasága van, sőt még élvezi is azt, az már régen nem true. Vagy soha nem is volt az. Különben is. Ha netán nemcsak élvezed a tökéletes Black Metalt, hanem magad is alkotsz valami istentelenül kegyetlen és gyűlöletes zenét, annál inkább jól jön az alkotói géniuszod számára, ha időközönként még erőlteted is az elválás gyötrelmét az installból meglévő magány és kozmikus világfájdalom mellé.
A külvilággal való kapcsolattartásnak minden true esetében ki kell merülnie a CD-k és fanzine-ok beszerzésével. (Természetesen okkal, joggal lehet gyűlölni és megvetni a nyárspolgári és meg nem értő szülőket, illetve élettársakat, akik az ily módon önálló életvitelre képtelenné vált true black metalost eltartva lehetővé teszik számára a kiteljesedést ebben a mindent átható kozmikus és jéghideg gyűlöletben.)

Rendezd a szobád, lakásod enteriőrjét minél lehangolóbbá. Ha már semmiképpen nem sikerült kibérelned egy kriptát valamelyik kevéssé frekventált temetőben, akkor legalább tedd a lakhelyedet mauzóleum-szerűvé.
Leghelyesebb, ha ravatalon alszod át a nappalt.
Az ablakokat falazd be, helyükön hatalmas sátánkereszteket alkoss, például gipszből, márványból, vagy ami éppen a kezed ügyébe akad.
A padlón alakíts ki egy bazi nagy fekete pentagrammát mozaikkockákból (kérdés, hogy ez mennyire lesz dekoratív a padlón, amelynek kötelezően mattfeketének kell lennie?!)
A falakat aggasd tele fekete drapériákkal, esetleg lophatsz a helybéli temetkezési vállalattól néhány nagy kandelábert is, a plafonról lógjon egy minél rondább és nyomasztóbb, fekete kovácsoltvas csillár.
A holmijaidat tárold valamiféle szarkofágban, s az edény, amelyből eszel, halotti urnára hasonlítson. (Legjobb, ha az is.)

Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mit ehet egy true black metalos?
Ez a probléma a puncspuding kapcsán került elő: ti. ez az édeskés, rózsaszínű, kellemes állagú eledel nem kifejezetten stílszerű a true-k számára. Nos, ha egy-egy true esetleg rossz lelkiismerettel bár, de szeretné a puncspudingot, őket is megnyugtathatjuk: van megoldás. Mivel egy true black metalos élete a szenvedésről szól, és emellett a mindenféle kellemes, jó közérzetet biztosító dolgok gyűlöletéről, ily módon a puncspuding alapvetően egy gyűlöletes dolog egy true számára; ám, mivel egy true nap mint nap át kívánja élni a szenvedés legsötétebb bugyrait, magától értetõdő természetességgel gyötörheti magát, akár puncspuding fogyasztásával is.
Inni is ihatsz gyakorlatilag bármit: pl. fekete teát, feketekávét, feketeszeder szörpit, Médoc Noir-t…

A true black metalos, mivel az emberek jelenlétét gyűlöli, szívesen veszi magát körül állatokkal. Farkasok, hollók, varjak, denevérek, sakálok, hiénák, dögkeselyűk, (pitbull nem, mert a végén még megharapnák egymást a gazdival, és különben is trendi dög, vastag aranyláncos kopaszállatoknak való); albérlők, szobatársak—mind-mind általános true kiskedvencek, bár utóbbiakat leginkább haszonállatként alkalmazza a valamirevaló true black metalos—úgymint ZH kérdések és vizsgatételek forrásaként. (Noha a true black metalos szíve szerint kint tartja az ólban a szobatársait, jól körülhatárolt térben, és moslékkal eteti őket—ha egyáltalán nem hagyja őket éhezni. A kedvenc dögkeselyűje eközben ott alszik a karnison.)

A true black metalos világnézetéhez hozzátartozik, hogy távol áll tőle a rasszizmus minden formája. No nem mintha magasabb morális érzelmek vezérelnék ebben-egyszerűen csak annyira mizantróp, hogy nincsenek előítéletei nemzetiségbéli, vallási vagy nembéli hovatartozást illetően; mindenkit egyformán gyűlöl. (Önmagát is beleértve.)

Vallási élet

A true black metalos vallása kétféle lehet.

Az egyik a sátánizmus, amelyet kötelezően fejjel lefelé fordított keresztek és pentagrammák viselésével kell egyértelművé tenni mindenki számára (a sátánkereszt minimum arasznyi, a pentagramma minimum csészealjnyi legyen, és leghelyesebb, ha vécélehúzó-láncon hordod őket a nyakadban.) A sátánizmus megnyilvánulása a populáris tömeg-kultúrcikkek (értsd: kereszténység) iránti mérhetetlen keserűségben és gyűlöletben mutatkozik meg. (Valószínűsíthető, hogy ha a sátánizmus számítana tömegcikknek, akkor a true black metalos olyan mattkeresztény lenne, hogy a pápa szentté avatná már életében.)

A másik tipikusan black metalos vallás a pogányság. Ez is a tömegkultúra és a hazug prédikátorok elleni feneketlen gyűlöletben és keserűségben nyilvánul meg, azzal a különbséggel, hogy a pogány black metalos nem antikeresztet és fordított pentagrammát, hanem viking rúnaköveket, illetve ősmaghiar szimbólumokat hord a nyakában, s nem vécélehúzó láncon, hanem bőrszíjon, esetleg marhabélből sodort kötélen. A pogány black metalos természetesen engesztelhetetlenül gyűlöli a ma élő neopogány kultuszokat is; hiszen ezek távolról sem az ősi, pogány erőszakról és gyűlöletről szólnak, s mint ilyenek, nem többek, mint az ősi, dicső pogányság eszményének tömegkultúrába oltott, elüzletiesedett megcsúfolói!

Egy true black metalos mindenféleképpen okkultista. Azonban nélkülözhetetlennek érzem annak tisztázását, miként is fogja fel egy true ember az okkultizmust.
Gondolom, az nyilvánvaló mindenki számára: okkultizmusod tényét nyilvánvalóvá kell tenned mindenki számára.
Ezt a legkönnyebben úgy érheted el, hogy sejtelmeskedő suttogásokat hallatsz idõről időre, más síkokról, azok rejtélyes vándorairól és hasonlóakról.
Azonban egy true embernek adnia kell a színvonalra: vagyis a Necronomicon és a Malleus Maleficarum kivételével más, okkult témájú könyvet nem vesz a kezébe. Minden egyébről úgyis tudod, hogy pusztán trendi, New Age-es szutyok, amelyet komoly ember csak oldalba kacag. A különböző középkori grimoire-ok (gy. k. varázskönyvek), mint pl. a Claviculae Salamonis, vagy az Abramelin Szent Mágiája, keresztény hátterüknél fogva nem alkalmasak a használatra. (Különben is eléggé nehéz őket beszerezni.)
Viszont a Zsebniggurat, fekete mágia, Õsök, Õrizők, transzmutáció, rituálé és hasonló szavakkal való dobálózás remek alkalom arra, hogy az újonnan true black metalossá vált gyerekeket okítsuk, illetve, hogy ijesztgessük a nagymamát, a szomszéd bácsit, a postást és egyéb trendi, alacsonyabbrendű, kispolgári embereket. Ezenfelül egy-egy rejtélyes szimbólum, mindegy, hogy milyen hibásan rajzolod fel, tök jól mutat a szobád falán, a fekete drapériára hímezve.

Dress-code

Egy true black metalosnak természetesen adnia kell a külsejére is. Mihamarább szerezz be egy földig érő, fekete felleghajtót, amelyet majd csak akkor vehetsz le, ha már darabokban szakad le Rólad. Esetleg még akkor sem, mert az a true patinásság. Emellé az összes true zenekar összesfajta pólóját be kell szerezned, és csakis ezekben mutatkozhatsz mindenki előtt (még önmagad előtt is.) A hullasmink is alapvető fontosságú egy true black metal harczos számára. True mivoltod legékesebb bizonyítéka az, ha fehérre meszelt fejjel mászkálsz, a szemeid alatt/körül a fekete monoklikkal, melyek pandamaci-szerűvé teszik a megjelenésedet.
A hajadat igyekezz megnöveszteni bokáig, és fesd be hollófeketére—ez utóbbi azért is tanácsos, mert a fekete hajfesték a bőrre kerülve igen tartós, gyanúsan sötétkékes árnyalatú elszínezõdést okoz. Kell ennél jobb hullafolt-imitáció? Na ugye, hogy nem.

Azért ne felejtsd a szögecses csuklóvédőt, valamint a srapnelhüvelyes övet sem (utóbbi akkor is kötelező, ha megkönnyebbülést okoz a tény, hogy a sorkatonai szolgálatot már rég eltörölték.)

A kereszténység iránti múlhatatlan gyűlöletedet többféleképpen is kinyilváníthatod.
Nem kell feltétlenül a norvég sémát követve templomokat gyújtogatnod—főleg, mivel mifelénk a legtöbb templom nem fából épült, így nagyon macerás volna felgyújtani őket.
Idült kereszténységben szenvedő emberpéldányok legyilkolászásával pedig pláne nem szennyezi be egy true black metalos a kezét. Ha véletlenül a dutyiba kerülnél valami hasonló cselekedet miatt, az a true-ságod szempontjából több hátránnyal járna, mint előnnyel—például, nálunk a sitten sehol sem olyan liberálisak, hogy a hűvösre kerülve megtarthatnád leomló pogány sörényedet. A csíkos egyengúnya különben sem valami true öltözék, és még csak a vécélehúzó láncon, vagy marhabélen függő vallási jelképeidet sem hordhatnád.
Viszont minden további következmény nélkül nézhetsz nagyon csúnyán a templomba igyekvő koros nénikékre.

Az internetes fórumokat is látogathatod—de kizárólag ebben az egy esetben oldhatod fel az internetezési tilalmat, ha a fórumokon a kereszténység iránt érzett ellenséges indulataidtól vezérelve szólalsz fel. Az utcán járva fennhangon vagy félhangosan is károghatod a true black metal zenekarok azon szövegeit, amelyek a kereszténység elleni olthatatlan gyűlöletről szólnak.

Ja! Internet! Ha már mindenáron felmész az internetre, mindenképpen válassz valamilyen ütős, egyedi, és megismételhetetlen személyiségedhez jól illő, nordikus nicknevet. Frostdemonstorm, esetleg Evig Vinternatt, esetleg Ondskapet, esetleg Tåkespøkelse vagy Dødens Stillhet… (Ha a nickneved érdekes hangzása kiprovokálja, hogy valami wannabe-trú buzgómócsing ilyesmi szöveggel privátoljon Rád, hogy “hei hei, du har et meget interessant kallenavn, jeg liker det… er her om du har lyst til å prate”, jöjj roppantul zavarba, főként a Google Translate által kínált megoldástól.)

A true black metalos, magától értetõdően életellenes.
A saját élete kioltására is minimum három-négy hetente kísérletet tesz, amelynek tárgyi bizonyítéka a karján, illetve csuklóján található kisebb-nagyobb hegek formájában (lásd black metalos vonalkód). A sikeres szuicidumtól azonban ajánlatos ódzkodni. Hiszen, ha csakugyan meghalnál, akkor többé nem füröszthetnéd lelkedet a fagyos gyűlölet, mizantrópia és a zord fenségû halál rémisztő méltóságában!